Fezejet

 1 8 |        lelkiatya fungáljon: akkor minek köszönheti az én szomorú
 2 11|           kapott nászajándékba.~– Minek vagy te már nekem? – mondá
 3 14| Sziléziában születtem. Nem tudom, minek kereszteltek. Társaim elneveztek
 4 14|            visszaverve Havránt. – Minek ijedtek meg ötvenedmagatokkal
 5 14|      sehogy a fejébe menni.~– Már minek adnék én neki, ha már ti
 6 18|      beszélni.~– Lásd, édes fiam, minek beszélsz hiábavalóságokat?
 7 18|        beszélsz hiábavalóságokat? Minek vallod egyszer azt, hogy
 8 18|           Isten áldja meg érte.~– Minek tűröd! Mért nem írtál az
 9 24|            nevet hordó cédulát.~– Minek ez a csupor a tűz mellett? –
10 32|         ez megérdemelt jutalom.~– Minek a jutalma?~– Minek no? Hát
11 32|     jutalom.~– Minek a jutalma?~– Minek no? Hát annak, hogy valaki
12 32|       hogy ülj ide a kisszékre.~– Minek?~– Nem tűrhetem, hogy olyan