Fezejet

 1 4 |   rablóktul itt a magányban?~– Óh, a Jankó nem bánt minket –
 2 15|       azt mondja, igazat mond.~Óh, mi nagyon megörült ennek
 3 23|     szót ereszté ki a száján:~„Óh, bárcsak a lidérc idehozná
 4 24|  magához tért, felsóhajtott:~– Óh, milyen kár, hogy már reggel
 5 27|         Anyám mellett ültél?~– Óh nem! – sietett kitálalni
 6 31| hálálkodva mondták egymásnak: „Óh, milyen drága szépség! Óh,
 7 31|      Óh, milyen drága szépség! Óh, milyen áldott jó teremtés!
 8 32|        Csúfolt és fenyegetett. Óh, mint reszket minden tagom!~–
 9 33|      többit hajtja maga előtt.~Óh, az pokolbeli tudomány volt,
10 34|       Ne szállj perbe énvelem:~Óh én édes………”~Csak idáig énekelhette.