Fezejet

 1 2 |     tűzben a könyved!” – De hát mért hiszed, hogy azok az orcátlan
 2 10|         hát azt a gyönyörűséget mért engedi másnak, hogy el is
 3 11|         szívét, s maga se tudja mért, sírva fakad rajta; azok
 4 14|        a szegény Simplex fejére mért, s aközben egyre nevetett,
 5 18|        meg érte.~– Minek tűröd! Mért nem írtál az anyádnak, hogy
 6 19|        vagyok, mint az övé. Hát mért ne lehetnék egészen a tied?~–
 7 28|    Ismerem.~– Ha ismered, akkor mért cselekeszed az ellenkezőt?~–
 8 32|         anyánk szakított egyet. Mért nem szakított már tízet,
 9 38| dolgairól, s nagy érdemeiről.~– Mért vezettél engem ide – kérdé
10 39|         Ellenben, amit Homonnai mért neki oda egyet a kardjával,