Fezejet

  1 2 |           csak lelkipásztor, miként én is csak az vagyok. De mint
  2 2 |          nagytiszteletű úrnak:~– De én nem mehetek ahhoz, aki megkért
  3 2 |              Neked írt valaki?~– És én feleltem neki rá.~– De hát
  4 2 |           sárkányt eresztettek fel. Én sokáig bámultam azt. Egyszer
  5 2 |            s fennakadt egy almafán. Én odamentem, hogy levegyem,
  6 2 |           olyan szépek voltak, hogy én azt ki nem tudom mondani.~–
  7 2 |           rajtam kívül több leányt. Én megpróbáltam rájuk felelni.~–
  8 3 |            annál bűnösebb a hús. De én látám az ember belsejét
  9 3 |            mégis te magad határozz. Én erőszakot nem teszek szíveden.
 10 3 |           erő lakik abban, amennyit én nem sejtettem: add próbáját.
 11 3 |           szép galambod kalickában. Én vettem azokat neked születésed
 12 4 |         Szégyen neked is, nekem is. Én rád nézve meghaltam: ha
 13 4 |            aki Isten előtt bevádol. Én asszony lettem; hűséget
 14 4 |          háziasszony. – Mást mondok én. Sajnálom ezt a szép fiatal
 15 4 |           ott nagy veszedelem lesz. Én ismerem a Jankót; ha azt
 16 4 |          magukat a rablókra bízzák. Én ismerem a Jankót; ha az
 17 4 |    csárdánál megállhatnak, odáig az én uram a havason keresztül
 18 4 |                mondá a kalauznak. – Én ezt a tömérdek zsiványt
 19 4 |           neki:~– Dejsz’, nem jövök én el többet veled kalauznak!
 20 4 |            bokorba fenn ne akadjon. Én magam ülök legelöl. Én leszek
 21 4 |              Én magam ülök legelöl. Én leszek a kocsis meg a kormányos.~
 22 5 |            felelt neki Henrik. – Az én apám a „Vihodár” – a szebeni
 23 6 |             porontyaidnak, meglásd. Én ismerem: derék jó ember
 24 6 |          felnevelt és nemesített. S én ennek az egyetlen jóltevőmnek
 25 6 |             nem a kincseiért jöttem én őhozzá. Nem azért hoztalak
 26 6 |          szegélyét, és azt mondja: „Én, Kaczenreiter Keresztély,
 27 6 |           különben becstelen vagyok én és te, és házasságunk semmis. –
 28 7 |       vacsora.~– Dejszen, nem eszem én abból – dünnyögé a hanák. –
 29 7 |       Henrik atyjának kibékítése. – Én óhajtok a ház urával együtt
 30 7 |          között is legszebb volt. – Én ütöttem le neki magam a
 31 8 |           termete hangzanék bele.~– Én lettem kiküldve a megboldogult
 32 8 | jótétemények felől hebegé Henrik. – Én csak lelki hivatásomra gondoltam.~–
 33 8 |           akkor minek köszönheti az én szomorú házam ezt a szerencsét?~
 34 8 |           megvallani.~– Elmondom az én történetemet, patrónus úr –
 35 8 |             kezdett hozzá Henrik. – Én ezelőtt tíz évvel, kora
 36 8 |             egyetlen fia voltam: és én mégis elhagytam őt; mert
 37 8 |    szavaimat, s senki nem aludt, ha én prédikáltam. Fiatalon, alig
 38 8 |        kedvesemnek: keressük fel az én jó öregemet; lepjük meg
 39 8 |           mert íme itthon vagyok az én atyámnak hazánál. Az én
 40 8 |             én atyámnak hazánál. Az én nevem Kaczenreiter Henrik!…~
 41 9 |        kezem ügyébe.~– Mit vétettem én? – kérdé megrettenve Henrik.~–
 42 9 |         loptál. Tetten kapattál. És én kegyelmes bírád akarok lenni,
 43 9 |              Untig volt a tréfából. Én se nem öltem, se nem raboltam.
 44 9 |      sorsában.” Igaz, mert úgy van! Én az emberi fajzat szennyét
 45 9 |             feltört templomokba. És én újra visszatértem „dolgozni
 46 9 |        adott oly erős szívet az ég. Én az engesztelés, a javítás
 47 9 |            misszióját választottam. Én is azt a rosszat akarom
 48 9 |               S aztán kacagjanak az én palloscsapásomon, úgy mint
 49 9 |         Istent,~Mert meghallgatá az én kérésemet:~Könyörgésemre
 50 10|           lábait dörzsölgetik.~– Az én kezem pedig sikeres kéz –
 51 10|               mondá a Pirka –, mert én hetedik gyereknek születtem,
 52 10|             az is megbánja. Azelőtt én is hóhér felesége voltam.
 53 10|             végezze, amit ítélt? Ha én császár volnék, úgy rendelném,
 54 10|             maga legyen a hóhér is. Én mindig ott jártam az urammal,
 55 10|        asszonnyal volt dolga, annak én vágtam le a haját ollóval.
 56 10|            ki a kezéből az eszközt, én végeztem helyette. Ezért
 57 10|          asszonycselédet a házához: én sem kaptam volna más gazdát,
 58 10|          leköpte a vérpadomat. Erre én dühbe jöttem. Felkaptam
 59 10|         suttogá halk szóval.~– Majd én kimegyek, szép báránykám,
 60 10|       Babura Pirkától:~– Hol van az én uram?~Mire a Pirka azt felelte
 61 10|            mit csinál a városban az én uram? – kérdezé tovább a
 62 11|          mikor megkért, hogy tímár. Én voltam a bolond, hogy meg
 63 11|              De sokszor megfizettem én neki ezért az egy csalásért.~
 64 11|              Ki mer idejönni? Ez az én uramnak az ágyasháza: a
 65 11|          Pirka. – Fügegyerek az! Az én trombitásom.~– S mikor viszik
 66 11|        kányáktól, atyámat otthon az én keserű sóhajtásaimtól.~Azzal
 67 12|        szereti az urát?~– No, ahhoz én értek egy kicsit – felelt
 68 13|          még a harmadikra! Márpedig én azokra is tudok választ
 69 13|          őtet, ahova kívánod, ha az én tanácsomat mindenben követed.~
 70 13|            nem találja más, mint az én fekete bakkecském. Az pedig
 71 14|          szóra.~– Az a menyecske az én kedvesem. Hát az urát láttad-e?~–
 72 14|             felelte e szóra, hogy: „Én voltam az!”~– No, te ördög
 73 14|           egy szál trombitástul? Az én pacholcémat ne bántsátok,
 74 14|            ne bántsátok, mert ez az én izenetemet viszi a szeretőmnek,
 75 14|   szeretőmnek, s aki hozzányúl, azt én agyonharapom!~Erre a szóra
 76 14|            menni.~– Már minek adnék én neki, ha már ti adtatok
 77 14|            ti adtatok neki.~– Akkor én eltöröm a lábát, mert én
 78 14|            én eltöröm a lábát, mert én azért adtam neki.~A nyomorult
 79 14|     baltáikkal.~– Ide hallgassatok! Én mondok valamit – szólt végre
 80 15|            Bálint –, nem ott van az én céhmesterem, ahol azt kegyelmed
 81 15|        ezredeskapitány lesz majd az én céhmesterem. Nem a vágóhídon
 82 15|              Nem a vágóhídon teszem én le az én remekemet, hanem
 83 15|           vágóhídon teszem én le az én remekemet, hanem a csatapiacon.
 84 15|            csatapiacon. S nem vágok én tulkot, aki nem védelmezi
 85 15|           vissza is vág. Az lesz az én mesterségem.~Eleinte nem
 86 15|              ha bút akarsz hozni az én fejemre. Tudom jól az egész
 87 15|           rád se ismerek többet, az én fiamnak két keze volt. Mehetsz
 88 16|            Elmondtad nekem, hogy az én szegény Mikhálom boldogtalan,
 89 16|          Többet nem mondtál felőle: én sem kérdeztem többet. Azóta
 90 16|             kérdeztem többet. Azóta én mind ezen töprenkedem. Ha
 91 16|             emiatt ővele együtt? Ha én elkárhozom, az még nem nagy
 92 16|             még nem nagy baj, ámbár én is szeretném az én lelkem
 93 16|            ámbár én is szeretném az én lelkem jó apámat újra meglátni
 94 16|            meglátja benne azt, hogy én az én Mikhálomat, akit már
 95 16|      meglátja benne azt, hogy én az én Mikhálomat, akit már az
 96 16|            ér, bizony felkeresem az én Mikhálomat.~– Hanem akkor
 97 16|         Hanem akkor azon légy, hogy én is visszakerüljek, mert
 98 16|            holnap jó egészségben az én szegény jó anyámat. Amen.”
 99 16|      Vissza-e? Hát tán azért jöttem én ide egy rakott szekérrel,
100 16|          visszamenjek? De elkísérem én fiamat, ha az Óperenciára
101 16|          baj van. Ahol más nem fél, én sem félek.~Hiába mondták
102 16|             azt a törököt szeretném én látni! Tudom, hogy olyat
103 16|            maguk árnyékátul. Láttam én már elég háborút. Öntöttem
104 16|             már a vért látni? Aztán én nemesasszony vagyok, oda
105 16|            az urak, amerre akarnak; én is megyek, amerre akarok.~
106 17|          fejet, mint a tiéd, láttam én már legördülni, akinek egyéb
107 17|         volt szabad őrá nevetni. De én imádkozni fogok az Istenhez,
108 18|             váltson ki?~– Írtam biz én; fel is kértem, hogy küldjön
109 18|            hát édes szülémet: akkor én maradok a török fogságában;
110 18|            a török fogságában; mert én az én kedvesemet még a fekete
111 18|        török fogságában; mert én az én kedvesemet még a fekete
112 18|            elfelejteni soha, sem az én jó pajtásomat, akinek hűséget
113 19|            Dzsigerdila.~– Tudok biz én, énekeltem magam is eleget.
114 19|       Dzsigerdila elkiáltá magát.~– Én törtem le, no! Hát ugyan
115 19|          szótól.~– Hogyan csókolnám én meg egy idegen asszonynak
116 19|            széjjelnézett bámulva.~– Én egyet se látok itten.~–
117 19|     láthatatlan korbácsával. Látod: én nem is tettem, csak gondoltam
118 19|           ezt a láncot a lábamon.~– Én levenném azt a láncot a
119 19|              amik téged értek, majd én kapom meg; hanem azért,
120 19|           mert magadra vállaltad az én hibámat.~– S mit tudott
121 19|          meg abból az Ibrahim, hogy én a te hibádat magamra vállaltam?~
122 19|         rajta a Dzsigerdila –, hogy én inkább a tied vagyok, mint
123 19|           ezen.~– Ugyan, hol vennék én gyönge ezer aranyat az én
124 19|           én gyönge ezer aranyat az én nyomorúságomban?~– No hát,
125 19|           hát, megállj, majd mondok én neked valamit, amit még
126 19|   elpusztult a harcban. Nem szedtem én fel a kincset, otthagytam,
127 19|         nekem gyűl meg a bajom. Hát én azt az egész kincset neked
128 19|         mentegetőzék jámborul –, az én vallásom szerint az asszonyokat
129 19|        akarat; hát az nálam megvan. Én elszököm veled; megismerem
130 19|               Avagy hogyan követném én el azt a nagy gonoszságot,
131 19|            a nagy gonoszságot, hogy én az én gazdámnak a feleségét
132 19|             gonoszságot, hogy én az én gazdámnak a feleségét elszöktessem?~
133 19|      feleségem?~– Hát őrzője vagyok én a kend feleségének? Tán
134 19|           ád érte? Azt hiszed, hogy én nem tudok felmászni erre
135 21|      megőriz talán a nagy bűntől.~– Én nem tudom. Én lutheránus
136 21|             bűntől.~– Én nem tudom. Én lutheránus vagyok: nem hiszem
137 21|              a hegy fog alád jönni. Én csak azt mondom teneked,
138 21|           Annak a vesztét egyenesen én okoztam. Ezt nem bírták
139 21|  kopanicsárnénak megizente általam, én meg az olajkáros által,
140 22|         belewle nem weznec wala.)~– Én nem nézem meg – monda a
141 22|            megnézni gyönyörűségből. Én a rágondolástól is irtózom.
142 22|      haldokló kiáltását; ami halált én ott osztok, azt nekem is
143 22|         azok a hóhér kínzása alatt. Én nem megyek oda.~– No, majd
144 22|       vigyorogva a boszorkány. – Az én uram nem volt sintér, aki
145 22|     gonoszokat a pokolrul énekelni. Én ilyen halálra vetem e gonosztevőt.~–
146 23|     mulatott olyan egyes-egyedül az én asszonykám? – kérdezé a
147 23|           szólt közbe Mikhál.~– Nem én mondom. A kártya mondja.
148 23|          százszor megfogadta.~– No, én nem tudom. Csak azt mondom,
149 23|        Nékem van egy bakkecském; ha én azt elbocsátom, s azt mondom
150 23|          szép, deli ifjút, akire az én asszonyom gondol, hát amilyen
151 23|              hát amilyen igaz, hogy én innen a kút fenekéről ide
152 23|    csókolódnak a háztetőn.~– De hát én hogy jutnék oda? Én nem
153 23|             hát én hogy jutnék oda? Én nem ülnék fel a bakkecskére.~–
154 23|         álljon bele ebbe a vederbe. Én a kerékkel szépen leeresztem,
155 24|        hiwseegessenn elewadatic.)~– Én félek! – mondá Mikhál, mikor
156 24|           csak a cédula, akkorra az én bakkecském elhozza ide ennek
157 24|       nagyon bugyog a víz, akkor az én bakkecském nagyon sebesen
158 24|        kiálta fel dacosan Bálint –, én nem adnám neki oda többé;
159 24|          tőlem szakítani valaha. Az én Mikhálomat csak a vérpadon
160 24|           nyakába, és azt rebegé:~– Én pedig megyek veled az erdőbe,
161 24|           halálom, mint az, hogy az én vérem a te véreddel összefolyjon,
162 24|              mint a te lelkeddel az én lelkem egybeforrva – ha
163 25|       dolgotok lesz. Mást gondoltam én ki számotokra.~– Igen; de
164 25|           ki számotokra.~– Igen; de én felesége akarok lenni a
165 25|      hallgasson. Tudja már, hogy az én kártyám mindig igazat mond.
166 25|            éppen erről gondoskodtam én előre. Az én szépasszonyom,
167 25|           gondoskodtam én előre. Az én szépasszonyom, a Vihodár
168 25|        eljöttök velem Bártfára, ott én a szépasszonyt az én tulajdon
169 25|            ott én a szépasszonyt az én tulajdon leányomnak adom
170 25|         olyan csúf leszesz is, mint én magam.~Azzal hozott be a
171 26|          menyének fogadja: imhol az én kedves hitvestársam.~A Milka
172 26|      vállfűzőt, tetszelegve mondá: „Én is ilyen karcsú voltam esztendős
173 26|        asszony koromban; ez volt az én menyecskeruhám, azóta sem
174 26|       felindulva mondá neki:~– Ő az én Bálint fiamnak a felesége.~
175 26|          ifjúasszony? Jöjjön ide az én padomba; ott van elég hely.~
176 27|            tőle Sára asszony.~– Biz én leszedtem egynehányat a
177 27|         tatár elé, de hogyan menjek én teveled a Homonnai gróf
178 27|            maga olyan fáin asszony; én pedig olyan ostoba tuskó
179 27|    Bálinttal és a feleségével.~– No én nem tudom, mi lesz ebből! –
180 27|   ifjúasszony, amíg a múlt vasárnap én kegyelmedet szabadítottam
181 27|          kegyelmednek az ura meg az én férjemet szabadította ki
182 27|           ugye?~– Nem hallottam. Az én férjem nem dicsekszik azzal,
183 27|       Bizony, török foglya volna az én férjemuram – monda a grófné
184 27|             fejét. Így menté meg az én uramnak az életét és szabadságát.
185 27|           is hazahozta magával, mit én ereklyéim közé tettem. Lássa,
186 27|           úgy adasson jobb lovat az én pajtásom, az ezredtrombitás,
187 27|             Igaza van kegyelmednek. Én is azt mondanám, ha lehetne.
188 27|   hirtelenében megfelelni. – Féltem én az uramat nagyon ettől a
189 27|          felelne meg mindezeknek az én szegény jámbor uram? Veszedelem
190 27|      kegyelmed? – szólt a grófné. – Én tudok diákul is, németül
191 27|      naponkint kétszer a kastélyba, én megtanítom kegyelmedet e
192 28|     Lajosunk édesanyja szerzett, az én arcom attól ilyen finom
193 28|     cselekeszed az ellenkezőt?~– Az én arcom olyan, amilyennek
194 29|       hogyne kerítenék.~– Nem bánom én, akárki lesz. Fanyövő, Vasgyúró,
195 29|           tatárt, hadd eszem meg!~– Én bizony olyan messzire nem
196 29|        messzire nem megyek. Találok én számodra ellenséget sokkal
197 30|     Bocsásson meg a kegyelmes uram: én csak szegény szolgálóleány
198 30|             belőle olvashatni, hogy én kegyelmedtől a feleségemet
199 31|           mondá a szép Mikhálnak:~– Én nem tudom, de úgy örülök,
200 31|           bele, s a hideg is lel.~– Én is éppen úgy vagyok – súgá
201 31|          éltesse azt a férfit, akit én legjobban szeretek, s akivel
202 31|          Tartsa meg az Isten azt az én barátomat, aki velem megosztotta
203 31|             minden nyomorúságát, az én jó Simplex bajtársamat!~
204 32|         vegye. Amint kielégítetted, én rögtön dobszó mellett kihirdettetem,
205 32|             városába, keresd fel az én gyönyörűséges virágszálomat,
206 32|                Nos? Ki a szemtelen? Én?~– Nem. Hanem a küldője.~–
207 32|          termetedet talán nem tudom én megbecsülni, hogy mennyit
208 32|          válik. Ha azt teszed, amit én mondok, gazdagabbak leszünk,
209 32|   huzamosabb idő múlva jött ki.~„Az én menyem meg van rontva –
210 32|      megkapnak, megseprőznek. Tudom én azt. De az ördög nem hagyja
211 32|          szűrt, hát úri dáma vagyok én akkor.~A Pirka ledobta válláról
212 32|          félts engem! Szánon jöttem én idáig is; a szegleten hagytam
213 32|         lesz az, mint a rózsa.~– Az én arcomat ki akarj a festeni! –
214 32|           elé. Odáig velem jössz az én szánomon.~– Én?~– Ne félj –
215 32|             jössz az én szánomon.~– Én?~– Ne félj – hoztam bundát
216 32|        magammal –, nem fázol meg.~– Én szökjem el innen?~– Most
217 32|             ne veszítsen el.~– Ejh, én nem ismerek irgalmat, kegyelmet.
218 32|       boldog asszony legyen, akiből én magamhoz hasonlót csinálhatok;
219 32|          megbánod. Harapok! S ahogy én megharaplak, az rosszabb
220 32|      kiáltozá, hogy: „Bosszút állok én ezért az egész házatokon!”~
221 33|             mondá Kalondai –, akkor én kimondom, hogy sem az egyik,
222 33|            őt választhatják meg. Az én hitem tehát az, hogy ide
223 33|            legyen a bíró közöttünk. Én nem félek a véremet kiontani
224 33|            Ha kegyelmed megy, akkor én is megyek – mondá erre Kalondai
225 33|           erre Kalondai Bálint –, s én is leteszem a ház asztalára
226 34|          ezt a halált. Áldja meg az én Istenem! Egy csepp vérem
227 34|            szállj perbe énvelem:~Óh én édes………”~Csak idáig énekelhette.
228 34|            alá kerültél valahára.~– Én szoptattalak, te kutya!
229 34|           félj, majd feltámasztalak én! – ingerkedék vele a bakó,
230 34|        Megkoronáztál? Megkoronázlak én jobban! A te feleséged,
231 34|      erőszakkal tartott magánál. De én kérlek téged, ne mondjuk
232 34|            hogy engem elvégy. De az én apám maga intézte így, hogy
233 34|         felelne, akarnád-e, hogy az én bálványomat a kínvallatás
234 34|           előttem meghalni, hogysem én, a kisszebeni pecérrel szemközt
235 34|            ne szökjék az arcomba! – Én hazudjam ez ember előtt
236 34|         koholmány az egész! Hogy az én menyem, Milka, valaha a
237 34|   házasságlevelet, amely szerint az én menyem, Milka, valaha tégedet,
238 34|             felé fordulva, mondá:~– Én megtiltom kendnek, hogy
239 34|          Senkinek semmi köze ahhoz. Én elismerem és bevallom, hogy
240 34|          szívszakasztó sikoltása.~– Én apellálom az ítéletet!~–
241 35|     kapujában, míg megjössz.~– S ha én pokolra jutok bűneimért?~–
242 35|              Kikönyöröglek onnan az én Istenemtől.~– Akarsz-e imádkozni
243 35|   rókatorkos mentémet.~– Itt vagyok én! – kiálta egy ismerős hang:
244 35|        Vihodár – ha te készen vagy: én már készen vagyok.~Henrik
245 36|             lelke legyen elvágva az én lelkemtől. Ő érteni fogja
246 37|            kihoztad a koporsóból az én lelkemet,~S vetetted a koporsóba
247 37|             vetetted a koporsóba az én ellenségemet.~      XXX.
248 38|             meg; beszélni akarok az én kedvesemmel.~– Beszélni
249 38|           tud hallgatni. A harmadik én vagyok, s én még jobban
250 38|             A harmadik én vagyok, s én még jobban tudok.~Bálint
251 39|        szebb legény?~… – Még mindig én vagyok az! – válaszolt neki
252 39|           ezt a vén kecskét, aki az én kertembe akart beszegődni
253 39|          uram. S ha kend csinált az én kedvemért lakodalmat a házában:
254 39|    lakodalmat a házában: megszerzem én azt még egy torral. Kard-ki-kard