Fezejet

1 14|      felveszik magukkal. No, ugye jól lesz így, pacholec?~
2 17|   kellett őtet megkérnem. No ugye, hogy szerelmes vagy? –
3 21|   arca az örömtül.~– Mondtam ugye, hogy szerencse fiai vagyunk!
4 23|     a kezét, a boszorkány. – Ugye, hogy a kártya már kétszer
5 27|  Mikhál.~– Imádkoztál értem, ugye? Voltál a templomban? Anyám
6 27|   törökök kezéből. Hallotta, ugye?~– Nem hallottam. Az én
7 32|      szemébe nevetett.~– No, ugye, hogy itt vagyok megint?
8 35| megszólítá:~– Mátyás mester, ugye jó asszonya voltam mindig?~–