Fezejet
1 1 | pedig ellenben kedve támad neki azokhoz hasonlót cselekedni.)~
2 2 | erre a nagy tudákosságra. Neki gazdag özvegyasszony anyja
3 2 | valaki?~– És én feleltem neki rá.~– De hát hogy lehetett
4 2 | arra, hogy engem elvehet?~– Neki nincs atyja; ő árva gyermek.~–
5 2 | vétek maga. Ő hazudott. Neki atyja van. Gazdag ember.
6 3 | Azon kérdésemre, hogy van-e neki atyja, azt felelé, hogy: „
7 3 | két pávafarkú galamb, amit neki meg kellene ölni. És ő sohase
8 3 | generis). Azok elmondták neki, amennyit tudtak; hogy a
9 3 | lemondhatott róla. – Nem volt neki anyja! – Atyjától pedig
10 4 | volt, abból bőven kiadta neki anyai-apai jussát, ti. tudományból.
11 4 | hogy sokkal jobb lett volna neki bámuló tekintetét azon az
12 4 | Henrikétől.~Henrik nem tudott neki rá felelni: azt mondta,
13 4 | A gazdasszony megmondá neki, hogy az három rablóvezér
14 4 | gazdasszony azután elmesélte neki, hogy milyen hatalmasok
15 4 | ő hitvestársa, elmondani neki, hogy baj van.~A hegyi utat,
16 4 | Jankóhoz, s váltságdíjat ajánl neki, ha bántatlanul átereszti
17 4 | nem értett: arról beszélt neki, hogy ha kettőjük közül
18 4 | halálveszélytől körülvéve, suttogta neki: „Tubicám, tubagalambom!”~
19 4 | félig panaszló hangon mondva neki:~– Dejsz’, nem jövök én
20 4 | feltartóztassa, s mondogatta neki: „Hő ne, hő ne!” Nincs az
21 5 | zsiványok.~Az is megengedtetett neki, hogy a szán mögött szaladjon:
22 5 | Henrik mogorván, s nem hagyta neki végigmondani.~Azzal maga
23 5 | köpenyébe, hogy meg ne ártson neki az esti szél.~– Messze van
24 5 | van már előttünk – felelt neki Henrik. – Az én apám a „
25 6 | jó ember az; muzsikáltam neki egyszer, s ő danolt hozzá.
26 6 | leányát. Nem mondtam meg neki, hogy ki az apám. Ha megmondtam
27 6 | földön? Vagy pompa? Szabad-e neki birtokot vásárlani? De nem
28 7 | legszebb volt. – Én ütöttem le neki magam a fejét.~Mikhálnak
29 8 | vizet kért, de azt nem adtak neki. Azt mondták, hogy a szebeni
30 8 | tekinte Henrik szemébe, s inte neki, hogy itt már az idő mindent
31 9 | terített asztalt, azt mondá neki, hogy csak hagyja azt abba,
32 9 | vezetni, jó ágyat csináljon neki, fektesse le, gyönge dajka
33 9 | Ez a tied.” S aztán int neki, hogy vegye fel a mécstartót,
34 10| ezerjófüvet főzött volna neki, de Mikhál minderre azt
35 10| Kivált mikor Mikhál elmondta neki, hogy még csak kétnapos
36 10| szegény állatot, és adjon neki valamit enni és inni. Volt
37 10| kitalálva. Mikhál aztán mondá neki, hogy az pestisűző, semmi
38 10| Pirkától, hogy mondja el neki annak az asszonynak a történetét,
39 10| csak mégis elmondta azt neki. Gyönyörű szép asszony volt
40 10| ruhát?” Akkor azt mondta neki az asszony, hogy maga vette
41 10| Ebben a szép ruhában kellett neki a vesztőhelyre kijönni,
42 10| Pirka Mikhálhoz, azt súgva neki, ravasz vigyorgással:~–
43 10| Mire a Pirka azt felelte neki:~– Bement a városba az apjával.~–
44 11| asszony valamit adott be neki abban az italban, amitől
45 11| De sokszor megfizettem én neki ezért az egy csalásért.~
46 11| Nem is alkalmatlankodott neki egész nap senki. A ház népének
47 11| dolga.~Babura Pirka behozta neki az ebédet; de ahogy behozta,
48 11| amik másnak talán teher: neki gyönyörűség okozói voltak.~
49 11| enciklopédisták mit használnak most neki? Erkölcstan, kertészettan,
50 11| vigasztalásara szolgált neki most ez a tudomány.~Abból,
51 11| testi-lelki barátját, és elbeszéli neki.”~S ez is vigasztalására
52 11| hagyták kijózanodni. Adtak neki nehéz komlóval készült sert,
53 11| pedig sok fokhagymát adtak neki, ami az embert goromba pimasszá
54 11| diadalmaskodik rajtunk, magyarázá neki a Pirka.~Azután meg észrevette,
55 11| Kaczenreiterével. Azt mondták neki, hogy áprilisbe küldte valaki.~
56 13| Azután pedig megfelelt neki legelőször is az első kérdésére.~–
57 13| Babura Pirkát, s azt mondá neki, hogy mármost feleljen a
58 13| Mikhál egy szóra odaadta neki a másik négy aranyat is.~–
59 14| való igazán, hanem hazudott neki valamit mást. Hiszen, ha
60 14| feje fölött, azt mondja neki, hogy: „Megállj.”~A jámbor
61 14| közrefogták, s intettek neki, hogy menjen velük.~Egy
62 14| különben még megártott volna neki. Jól tudta pedig, hogy minden
63 14| tárogatón.~A Simplex fújt neki egy riadót.~– Te pacholec! –
64 14| keresztül; amit meg is kellett neki tenni, akár volt ugráló
65 14| vacogtak bele. Örült is neki, rettegett is, hogy ezt
66 14| támadt, hogy engedjék meg neki, hadd fúja el a maga szerencsétlenségéhez
67 14| gyászindulóját. Ezt megengedték neki. Akkor ő odatartotta a tárogatója
68 14| Havrán, a tiedet, mérj neki nogavicsához valót; te meg;
69 14| amit a lábeltörésért adtunk neki.~– Nem, urak! – mondá a
70 14| bánom, hát akkor adj te is neki hat tallért, ahogy mi adtunk! –
71 14| menni.~– Már minek adnék én neki, ha már ti adtatok neki.~–
72 14| neki, ha már ti adtatok neki.~– Akkor én eltöröm a lábát,
73 14| lábát, mert én azért adtam neki.~A nyomorult tárogatós azzal
74 14| olajkáros viszont szolgált neki egy jó tanáccsal; ami abból
75 14| dolmányt, nadrágot szabnak neki belőle, hogy holtig viselheti.~
76 14| posztókat, amiért jutalmul adtak neki a kereskedők egy aranyat,
77 15| anyja orcáját, s azt mondta neki, hogy semmi baja sincsen,
78 15| felelte nagy gorombán, hogy neki fogadása tartja nem táncolni,
79 15| letenni a remeket, átadta neki a kulcsot, ami azt a szobát
80 15| jóltartotta a fiacskáját, elmondá neki, hogy íme, már bejelentette
81 15| mesterségem.~Eleinte nem akart neki hinni Sára asszony; azt
82 15| zászlója alá; ott azután adtak neki paripát és farkasbőr kacagányt
83 16| is magammal rántsam oda. Neki az angyalok között van a
84 16| ennél szebbet is tanított neki a praeceptor diákul; de
85 16| sem félek.~Hiába mondták neki, hogy bajos dolog mégis
86 16| Tudom, hogy olyat adok neki a csontvágó bárddal a kopasz
87 16| vele bírni. Meg kellett neki engedni, hogy kísérje hát
88 16| semmiképpen meg nem engedték neki. A szekereknek az innenső
89 16| veszedelmét, s odakiáltva neki, hogy: „Ne hagyd magad,
90 16| ki magával. Az könyörgött neki, hogy ne bántsa, s ígért
91 16| hogy ne bántsa, s ígért neki kétszáz arany váltságdíjt,
92 16| magaviseletéért, s azt mondta neki, hogy elég volt ez mára.
93 16| aki ki nem gazolt belőle; neki pedig a haja szála se görbült
94 16| minthogy az az albán lovat neki ajánlotta fel (az ő régi
95 17| gyönyörűséges voltáról beszéltem neki. Csak úgy nyelte a szép
96 17| megtérítse. Mindennap olvasott neki az evangéliumból, s tanította
97 18| továbbhaladásra; mintha nem volna neki elég a saját maga veszedelme,
98 18| talpuk? Azok azt felelték neki, hogy: „Várj csak, majd
99 18| volt, s aztán nem kellett neki többet rajta törni a fejét.~
100 18| birtoka?~A Simplex elmondta neki a kérdésekre ugyanazt a
101 18| felmarjult talpait, adatott neki hűsítő sörbetet innia, s
102 18| Simplex, hogy csakugyan van neki egy testi-lelki jó barátja,
103 18| fogságában.~– S mit feleltél neki rá?~– Hát azt feleltem,
104 18| öröm: mert előre meg volt neki mondva, hogy amint talpra
105 18| kajmakám, de elvégre is bot neki semmiképpen nem kellett,
106 19| munkának, mindig azt mondta neki: Mutasd a nyelvedet! Mivelhogy
107 19| zongora mellé, és akkompanyoz neki hozzá. Valamint ha egy szép
108 19| a férj is tapsolni kezd neki, s azt kiáltja: „Da capo!”~
109 19| vele, gúnydalokat énekelt neki, ingerkedett vele, s zöld
110 19| tegnapi ütés nyomai – monda neki, s egy kis ezüstszelencét
111 19| aranyat. De ha te adnál neki értem ezer aranyat, hát
112 19| mellé még sok pénzt is kínál neki a szerencse. Azonban segítségül
113 19| jobbról-balról, s a szeme közé köpött neki:~– Coki, rabszolga! Takarodj
114 19| Bálintot, hogy segítsen neki – átugrani azt a fát.~De
115 19| azt a fát.~De segített is neki a Bálint; mert abban a percben,
116 19| kötve a nyakára, azt mondta neki hogy: „No, mármost megyünk
117 20| felajánlott, annak egy ötödrészét neki leengedték.~Nagy szerencséje
118 20| volt a Simplexnek, hogy neki is volt egy testi-lelki
119 20| lábait ölelve adott hálát neki, s most már felfedezte magát
120 20| az ajánlatot, s azt mondá neki, hogy csak nevelje más boldogabb
121 20| meg az viszont azt felelte neki, hogy: „Vettem a te ajándékodat:
122 21| elvesztésére terveztetni.~Nem mert neki mindent elmondani, mert
123 21| édes jó pajtásom – monda neki a Simplex –, mint hogy elhozod
124 22| gúnynevekkel halmozá el. Azt mondta neki, hogy kontár!~A vén Vihodár
125 22| dolmányát, s aztán maga indult neki remekelni.~A nézősereg meg
126 22| a rablótól, hogy tetszik neki ez a mulatság.~A franciskánus
127 22| a fogaival beleharapott neki a nyakába: éppen oda, ahol
128 23| novitiusának.~– No, Ancsa – monda neki, mikor belépett hozzá –, „
129 23| való nyájasságát, nem hitt neki; érezte magában, hogy az
130 23| kapujához, ahol minden bemenő neki köszön a levett fejével.
131 23| kacajra fakadt, s azt mondá neki:~– Lám, asszonykám! – Nem
132 23| vessek?~Mikhál azt mondta neki, hogy vessen kártyát.~–
133 23| az árát; de aki nem hisz neki, az még jobban megadja az
134 23| elbocsátom, s azt mondom neki: hozd ide, kecském, azt
135 23| mégis, mikor azt mondta neki a Pirka, hogy no hát menjünk,
136 23| vigyorgó pofával azt mondja neki:~– No, most már azért a
137 24| keze csuklóját, s azt mondá neki:~– Ki ne mondja a szépasszony
138 24| nyakába, és dikhec lett neki a másvilágra.~– Dicsértessék
139 24| Mikhálra, s nagyot nevetett neki. Mert a boszorkányok nagyon
140 24| szereti,~Sárgarépát főzzön neki,~Jól megpaprikázza neki,~
141 24| neki,~Jól megpaprikázza neki,~Hogy gyóntató kelljen neki.”~
142 24| neki,~Hogy gyóntató kelljen neki.”~A Pirka azalatt hol elvonta
143 24| éjszaka.~– Most már itt kell neki lenni mindjárt! – bizonyozott
144 24| dacosan Bálint –, én nem adnám neki oda többé; ha ég, föld parancsolná
145 25| Mikhál nem volt fösvény neki bő kárpótlást adni azokért
146 25| a Bálintot, de megsúgta neki, hogy szabad lesz az ablakon
147 25| pedig, mikor megengedtetett neki, hogy bejöjjön, s meglátta
148 25| volt?~A Pirka azt felelé neki, hogy felült egy seprőre,
149 25| beszélt, s elhistórizálta neki, hogy ő az égő ház közeléből
150 26| ugyan nagyon nehezen ment neki: olyan gömbölyű volt az
151 26| oly loncsos. Aztán vett neki egy öltözetre való durva
152 26| bagaziát (szőrkelme), kiszabta neki maga, s odadobta, hogy varrja
153 26| ért, amit a napa magyaráz neki. Ő, aki odahaza tortákat,
154 26| készülve, akkor aztán azt mondá neki a Sára asszony:~– Vesd le
155 26| nem ereszté be; azt mondá neki:~– A szolgálóféléknek a
156 26| asszony felindulva mondá neki:~– Ő az én Bálint fiamnak
157 26| a Mikhálhoz, s azt mondá neki:~– Nincsen helye, ifjúasszony?
158 26| épen, egészségesen ismét. Neki egyéb imádkoznivalója nem
159 27| eresztette be a padba; azt mondta neki: hátrább, szolgáló! S akkor
160 27| meg érte! Megköszöntétek-e neki ezt a nagy kegyelmet?~–
161 27| csapatjában káplár, kezét nyújtá neki, és hatalmasan megrázta
162 27| már szintén hátat adott neki, s más nem érhette utol,
163 28| komolyba vette azt, ami neki ígérve volt, s nagyravágyásának
164 28| katekizálás végett, s elkezdte neki a kérdéseket feltenni, amikre
165 29| szolgáltatja; s azzal kiadta neki az írott engedelmet Kassa
166 29| Aki megtalálja, mondja meg neki: ne féljen, jöjjön elő,
167 29| foltozza meg, megfizetek neki érte.~Ez volt a megszégyenítési
168 30| még olyan asszonyt, aki neki ellenállt volna, lett légyen
169 30| tűnjék fel, azt a színt adták neki, hogy a pestis behurcolása
170 30| felfüstölve kézbesítettek neki.~– Dejsz, silabizálhatták
171 30| ezért jutalmul ígértetett neki a tizenhárom szepesi város.
172 30| megnyerje, odakínálgatja neki az öt tiszáninneni magyar
173 30| Zurdoki uramnak. Elmondaná neki, hogy tiszta bolondság lesz
174 30| politikához – vágott aztán oda neki Homonnai –, s ha Rákóczi
175 30| és be nem ereszteni, aki neki nem tetszik. Kegyelmedet
176 31| Kassát el kellett hagynia. Neki ott azt a pártot, mely Bécshez
177 31| fürmendernétől, aki azt neki az első emlékezetes tánc
178 31| fel a Babura Pirkát. Adott neki útravaló pénzt és bizonyságlevelet,
179 31| legnevezetesebb feladat várt. Ugyanis neki kellett száz polgárt a legtekintélyesebbek
180 31| többiek nevében azt felelé neki:~– Hűséges voltál, elbocsátunk
181 31| éppen úgy vagyok – súgá neki a szép Mikhál.~Bálint pedig
182 31| tárogatón keresztül; mintha neki is volna része abból a dicsőségből.
183 31| szép Mikhál elé, azt súgá neki oda, üdvözlet gyanánt, gúnyosan,
184 31| arra egy percre megmutatta neki ördögi vigyorgásra torzított
185 32| Rongyos volt? Pénz kell neki. Kifizetem, s hallgatni
186 32| Itt szekrényem kulcsa: adj neki pénzt. Úgy tedd, hogy anyánk
187 32| Dicsértessék…~Mikhál nem engedte neki végigmondani a káromló üdvözletet;
188 32| bártfai esküvővel, vidd el neki ezt a bogláros övet, kösse
189 32| Asszonyi ravaszság sugallt neki egy gondolatot, amit a büszke
190 32| megszorította a kezét, s azt mondta neki, hogy csak tartsanak össze
191 32| ha eljön az ideje – monda neki bizalmasan –, akkor megint
192 32| veresek a szemei, azt hazudta neki, hogy fehér hímzésén dolgozott,
193 32| veresek a szemei, azt hazudta neki, hogy nagyon erős szaga
194 32| boszorkány útrakelőben van, neki is megkönnyebbült a lelke.
195 32| betegszik. Ez azonban használt neki. Összeszedte minden erejét,
196 32| találkozóra. Hatalmában volt neki, engedelmeskednie kellett,
197 32| uradhoz; azt hazudhatod neki, hogy az apádat látogatni
198 32| rablómadár.~De nem használt neki az a tíz köröm semmit, ha
199 32| családjával, s megbocsátotta volna neki minden égi és földi hatalom,
200 33| Bálint így cselekedett, azért neki mindenki igazat adott mindjárt,
201 33| lekenyerezze, átengedte neki a linzi békekötésben Erdélyhez
202 33| Ferdinánd király elvállalta a neki átengedett magyarországi
203 33| angyala volt az, aki azt súgta neki, hogy rögtön ez órában mondjon
204 33| eltávozott a tanácsteremből; neki nem volt ott többé semmi
205 33| törvény. De ha kegyelmet adunk neki, mi mind a harmincezer lakosa
206 33| megmaradt amellett, hogy neki a boszorkányi hatalmán kívül
207 33| Henrik, s megtudja, hogy neki: a szebeni hóhérnak kell
208 33| az elítéltek egyike, akin neki rettentő mestersége remekeit
209 34| Amerre ment, helyet adott neki pap és katona. Senki sem
210 34| emberére talált: tetszett neki az a bátorság, kezét nyújtá
211 34| fáj!~A bakó röhögve mondá neki:~– No, majd mindjárt hozok
212 34| állani bátran, és megmondani neki az igazat, és aztán a szeme
213 34| Elvettem őt tőle, mert jobb neki meghalni velem együtt, mint
214 35| koporsóba tennem – mondá neki Bálint. – Aztán amire kértelek,
215 35| magasabban kell – monda neki Kaczenreiter.~– Mégis magasabbra?
216 35| Kimenekült a néptömegből. – Neki az utcának. Utána az üldözők. –
217 36| fejét megkaphassa. Ezúttal neki is a torka körül járt a
218 36| beszélj vele. Mondd meg neki, hogy inkább lássam a fejét
219 36| akinek legjobb szerep jutott: neki csak fekünni kellett és
220 37| zsolozsmákat.~Ki tilthatta azt meg neki?~Hogy a kegyetlen nagy átkozódásokat,
221 37| zsoltár.~Ki tilthatta azt meg neki? Szent énekek voltak.~És
222 38| Köszöntsd anyámat. Mondd neki, hogy holnap indulok a harcba.
223 39| pénzosztással sem volt fukar. Volt neki miből. Rakóczi György őrá
224 39| akar lenni, akkor ő küld neki háromszáz aranyat, egy brilliántos
225 39| egy szóval sem hozta elő neki a régi viszálkodás témáját,
226 39| letenni az asztalra. Elég volt neki.~El is vitték nagyhamar
227 39| jól leszen fogadva – monda neki a szép Izabella.~Erre a
228 39| én vagyok az! – válaszolt neki az arckép, s azzal félrenyílt,
229 39| Ellenben, amit Homonnai mért neki oda egyet a kardjával, az
230 39| kardjával, az elég volt neki útravalóul a másvilágra.
231 39| mondák, hogy úgy kellett neki! Bár Homonnai egy esztendővel
|