Fezejet

 1 III|          mondá:~– Uram király, ez Halila, a te leányod.~Disabul föltekinte,
 2 III|         Átok reá, miért nem fiam!~Halila e pillanatig nem tudá, mi
 3 III|        Áldozatát meg fogja kapni.~Halila kétségbeesetten kulcsolta
 4 III|           akit már férjhez adtak.~Halila csüggedten, sértett szeméremérzettel
 5 III|        aki szól. Senki sem szólt. Halila szégyen és halálfélelem
 6 III|          jutsz Astaroth kebelére.~Halila az égre emelve arcát és
 7 III|     kiáltál.~E dalia volt Elemér.~Halila égből szállt magas lénynek
 8 III|      rajta, hogy még fiatal vagy.~Halila megrettent, hogy védője
 9 III|         Most jó kedvemben vagyok.~Halila még mindig ott térdelt Elemér
10 III|           szabad és sérthetetlen.~Halila felsóhajtott, gondolván
11 III|        maradt más, csak Kubláj és Halila.~A leányka leült a trón
12 III|       leányát, majd emírjét érte. Halila félve kelt föl a trón lépcsőjéről,
13 III|          Még van szíved – suttogá Halila. Disabul szomorúan tekinte
14 III|           ne hallja, amit mondok. Halila apja intésére a trón lépcsőjére
15 IV |       összefont karokkal állt meg Halila előtt. A leány reszketve
16 IV |        öless meg.~– Mit beszélsz?~Halila összeszedé minden bátorságát.~–
17 IV |    lelkednek, légy hideg irántam?~Halila nem bírta megérteni a kifejezést
18 IV |       Mert valakit mást szeretsz?~Halila a kérdező kezét magához
19 IV |          most, mert nem szeretsz. Halila csodálkozva tekinte rá.~–
20 IV |      elcsábíthatja – más számára. Halila félénken húzódott tőle vissza.~–
21 IV |       imádok. Értesz-e már engem?~Halila szívében új világ derült
22 IV |          és hódítsd meg őt. Ki ő?~Halila tétovázva tekinte Dalmára,
23 IV |     hevesen szorítá annak karját.~Halila ijedten tekinte rá. A kimondott
24 IV |          választanám, ha lehetne!~Halila rettegve látta, hogy a khagán
25 IV |         gyűlölettel fordítá arcát Halila felé, oly gyűlölettel, minőt
26 IV |            bizonyosan szereti őt.~Halila percről percre fenyegetőbb
27 IV |       megtagadni, hogy megmentse.~Halila nem bocsátá el Dalma kezét.~–
28 IV |        foglak. Senkinek ne szólj.~Halila engedelmesen távozék.~Dalma
29 IV |      elévezeté a várakozó leányt.~Halila elpirult és reszketett,
30 IV |            ülj e kerevetre – szól Halila. – Hajtsd fejedet vállamra,
31 IV |        kell meggyógyítnia – szólt Halila, érzékenyen karolva át hervadó
32 IV |          ha megtapinthatom vasát.~Halila odanyújtá a kardot. Elemér
33 IV |      Azután gyöngéden megsimogatá Halila fürteit:~– Vigyázz magadra
34 IV |       karszékében ülve várta, míg Halila visszaérkezik.~A nő gyorsan
35 IV |         adott neki férje számára. Halila, mintha sejtené, hogy e
36 IV |      gúnnyal kiálta~– Nem alszom.~Halila hátratántorodék, a szó elhalt
37 IV |        hogy a tieddel egyesüljön?~Halila e pillanatban azon ritka
38 IV |    kevertem étele közé… – suttogá Halila, de meg is állt, hogy magában
39 IV |      szemlélhessem. Minek örülsz?~Halila nem bírta arcán eltitkolni
40 IV |        között tartom őt – suttogá Halila.~– Kit?~– Azt, akin bosszút
41 V  |    mindazokat, kikre gyanúja van.~Halila csendesen körültekinte sűrű
42 V  |         az mindegyiket elutasítá.~Halila ekkor megpillantá Kublájt
43 V  |          követe.~– Tudom – felelt Halila kikelt hangon, s újra inte
44 V  |        Ismerlek jól – szólt közbe Halila. – Magad megvallád, hogy
45 V  | bosszúmtól. – Így! Így! – biztatá Halila, megfogva Dalma kezét. Ne