Fezejet

 1 I  |               nem hogy örömei lettek volna benne. Asszonyai nem ismerték
 2 I  |         fejében.~– Hát e fegyver nem volna olyan jó a mi kezünkben,
 3 II |              s mintha lelke elmaradt volna az utolsó gondolaton, percek
 4 II |              csata! Milyen szép lett volna meghalnom ott! Ott! A kardok
 5 II |         emberek közül kivétel. Miért volna a fejedelem a legmagasabb
 6 III|          hírt hozok.~– Akkor jó lett volna, ha magadat ott künn hagyod!
 7 III|            kezem van levágva… Inkább volna egyik kezem… – De mit –
 8 III|           ellenségből egy élet esett volna érte kölcsön… Azért sem
 9 III|              jó: gyalázatomra lettek volna. Jól tették, hogy elvesztek.
10 III|        leszakadó eget képesek lettek volna feltartani… e lovas dandárok,
11 III|               mintha a föld tükrözte volna vissza az eget. E hétszáz
12 III|         véred Astarothnak? Beérhette volna harcosaimmal. Különben ők
13 III|              édes áldozat kell, s ha volna is kívüled valakinek egykorú
14 III|         csecsemő koromban kivetettél volna a pusztára, valamely fenevad
15 III|           valamely fenevad felnevelt volna gyermekének, s jobb apám
16 III|             gyermekének, s jobb apám volna, mint te vagy. Ha nem palotádban,
17 III|         pásztor viskójában születtem volna, most tán egy tevehajcsár
18 III|        voltam rád büszke. Odaadtalak volna az első tevehajcsárnak,
19 III|         siratnám elveszett seregeim. Volna másik. Így meg kell hajtanom
20 III|          ogur levente. – S ha gyönge volna az olajág, megvéd e kard!~–
21 III|             közt. – Értem a célzást. Volna csak meg chorazani hadam,
22 III|       húzódott vissza. – Majd vettem volna – szólt Disabul –, csak
23 III|          neki: „Mily szép leány lett volna belőled, kár, hogy nem vagy
24 III|            éves ifjú meglepetve lett volna ennyi szépség láttára. Arcának
25 III|         leventét kísérték.~Jobb lett volna nem álmodnia oly boldogan.~
26 IV |              még a lelkeken is áldás volna, még a bűn is elenyészett
27 IV |              úgy, mintha nem történt volna.~Eközben a két harcos folyvást
28 IV |           szerettem nagyon.~– Tudtál volna lemondani – szólt Dalma
29 IV |               Oh, Dalma. Néhány szóm volna hozzád, titokban; hallgass
30 IV |    lekívánkoznának onnan – ha szívük volna. Dalma feldúlt kedéllyel
31 IV |           borzasztó halállal kellett volna befejeznem, midőn népem
32 IV |        szorult, mintha vissza akarta volna fojtani a szót.~– Jer, súgd
33 IV |             rajta. Ha most vigyázott volna rá gyanakodó szem, az asszonyt
34 IV |             asszonyt lehetetlen lett volna meg nem ismernie benne.~–
35 IV |        barátom. Gondold, mintha most volna az, midőn egymásnak megfogadtuk,
36 IV |          elvakítá, mielőtt láthatott volna. Egész valója remegett,
37 IV |              azt idegen földbe tudta volna átültetni.~– Neked tudni
38 IV |          neked van szíved?~– Ne lett volna soha! Oh, így belső seb
39 IV |              nálad nélkül is meghalt volna.~– Mit beszélsz?~– Lassan
40 IV | visszaborzadt. Oh, mely örömest halt volna meg vele együtt; de most
41 V  |             lett.~Pedig neki kellett volna elmondani e szavakat, miket
42 V  |              Elemér szájából kellett volna hallania.~A vezérek után
43 V  |            vezér, vagy maga a khagán volna is, akit e nő hívni fog,
44 V  |          mintsem rabszolgák maradtak volna benne.~