Fezejet

 1 I  |  fegyvereket, nem volt az nehéz az ő kezeiknek, de nehéz volt
 2 I  |         korában sincs mit enni, az ő leányára meri vetni szemeit!
 3 II |           lépett, oly vén volt már ő is, mint maga a khagán,
 4 II |             népem szabad marad, ha ő él túl engem, népem rabszolga
 5 II |           ki fogja mondhatni, hogy ő nem férfi! Az ég adand neki
 6 II |            én a ravatalra fekszem, ő a trónra lép – leáldozó
 7 II | beiktatásán.~Odalépett a serleghez ő is, s amint fehér karját
 8 II |          vér felszökellt belőle, s ő szilárd érchangon ismétlé
 9 II |       kezében tarta, elhidegült. – Ő halva van… – suttogá alig
10 II |            s úgy halni meg, miként ő itt előttünk – boldogság.
11 III|           annak bizonyságaul, hogy ő két kézzel szokott egyszerre
12 III|          egy indu bonc, mint hízik ő bele saját trónusomba, mikor
13 III|            jobban.~– Megharagított ő engem eléggé. Ellenségeim
14 III|    nézzétek meg jól: az én leányom ő. Szép, nyájas és jó erkölcsű
15 III|  felsóhajtott, gondolván magában: „Ő nem kívánja, hogy övé legyek…”~–
16 III|    tehetnők is ezt, meglehet, hogy ő elárulná magát a nő előtt,
17 IV |        számát felére leapasztá, az ő népe szaporodott. Szárasztó
18 IV |           támasztának a földön, az ő országa paradicsom volt,
19 IV |          homlokkal. Kérdjed bűnét, ő megmondja maga.~A gyászba
20 IV |            hogy hagyjon el örökre. Ő elhagyott, s én mindennap
21 IV | gondolatnak, mégis fájt neki, hogy ő mást boldogítand.~– Tehát
22 IV |       közeledik feléd; nem kívánja ő, hogy dicsőségedet megoszd
23 IV |         hogy trónodra ültesd, elül ő annak zsámolyán is, s boldognak
24 IV |            tudnád, mennyire boldog ő, hogy lábaidnál fekhetik.
25 IV |            leányt. Melletted üljön ő.~– Ki kérdezett? – kiálta
26 IV |         leendesz. Szólj, érdemes-e ő kezedre? Szép, bátor és
27 IV |         több férfi a világon, csak ő.~– Jól van, nagyon jól.
28 IV |   megszabadítlak téged”. És amióta ő visszaadta éltemet, azóta
29 IV |          nő, és hódítsd meg őt. Ki ő?~Halila tétovázva tekinte
30 IV |         mert egy korona helyett az ő szívét választja; oh, én
31 IV |         kifejezni.~– És bizonyosan ő is szereti e leányt – gondolá
32 IV |      engemet. Esküszöm neked, hogy ő nem szeret engem, egy szóval,
33 IV |            megfizetsz érte, még az ő sírját is megmutatom.~–
34 IV |     fekszik lábaimnál. E kardon az ő vére piroslik. Nem óhajtod-e,
35 IV |        akart tőlem menekülni, mert ő is mást szeretett.~Kubláj
36 IV |            mert azt is tudja, amit ő csak sejtett.~– Tehát a
37 IV |          szöktetett el vele? Hanem ő örömest ráállt erre, mert
38 IV |            beléd; nem volt-e az?~– Ő is mást szeretett. Én csak
39 IV |       megszabadulni?~– Azt csak az ő holttestén keresztül tehettem,
40 IV |           a parti ingoványból, míg ő aludt, és e tubafa-gally
41 V  |          lobogó kopjákkal, csak az ő lelke volt sötét. Az áldás
42 V  |        kiálta Dalma megdöbbenve. – Ő Disabul követe.~– Tudom –
43 V  |     Disabul országa lett, néped az ő alattvalója, te magad az
44 V  |           alattvalója, te magad az ő rabszolgája. Tedd le fejedelmi