Fezejet
1 I | részre kezde bomlani; az, mely Kínához közelebb volt, nevezte
2 II | ki a tubafa ajtód előtt, mely a halottas házakat jelöli.
3 II | szigorúbb tekintet.~Termetét, mely nyúlánk és karcsú volt,
4 II | kemény szerződést kötött, mely megtiltá a további harcolást,
5 II | mérkőzhessék, nincs gondolat, mely mellette el ne vesszen:
6 II | legszentebb törvénye az, mely ellen fogadást tevél, s
7 II | oroszlánra vadászhassunk, mely szembe áll és élet-halálra
8 II | fennálló titkos szövetségre, mely Bertezena utódai között
9 II | koronád terhét viselni, mely egy főn sem volt oly nehéz,
10 II | körültekinte rajtok, s erős hangon, mely ment volt minden emberérzelemtől,
11 III| válogatott páncélos hadsereg, mely mint egy érc búzavetés terült
12 III| meg kell hajtanom fejem, mely soha megalázva nem volt.
13 III| utat neked. Ha a nép közül, mely itt köröttünk áll, találkozik
14 III| Esküszöm rá!~– Hogy trónodat, mely holtod után khagánunkat
15 III| állták körül bálványukat, mely világított, míg sötét volt
16 III| nép közé hányta azokat, mely civakodva osztozott meg
17 III| izeneteit, oly gyanúm van, mely ha napfényre hozható, egy
18 III| zavart, ijedős gondolatot, mely a bűntudatos lelket elárulja?~–
19 IV | országa paradicsom volt, mely a körüllevő országokat is
20 IV | halványabbra festé azt, de az öröm, mely lépteit fogadta, mégis visszasugárzott
21 IV | létezik. Átok a hangra, mely annak nevet adott. Ember!
22 IV | de ne adj példát e bűnre, mely Bertezena ivadéka előtt
23 IV | oszlopokra egy cikket írtak abba, mely szól a „névtelen” bűnről: – „
24 IV | kísértő pillanat hatalmát – mely erődet megtöré – s bűnöd
25 IV | adni a kínos jelenetnek, mely a nép előtt egy vezér arcát
26 IV | volt rajongó képzelemmel, mely az alaktalan űrben repkedett
27 IV | mint valami bolondos méhe, mely virágok helyett csillagról
28 IV | Elemér lelkébe, világot, mely elvakítá, mielőtt láthatott
29 IV | a gondolat terhe alatt, mely lelkére súlyosult.~E percben
30 IV | de az egy gyilok volt, mely őt szíven üté, s melytől
31 IV | tagjai reszkettek a kéjtől, mely lelkét elfutotta.~E percben
32 IV | csepp véred kell nekem, mely még ereidben tévelyg! Te
33 IV | csapást mért ellenfelére, mely ha azt megéri, ránézve is
34 IV | nemével a lélek jelenlétének, mely az őrültség rettentő határán
35 IV | bámulni azon női szívet, mely ennyi lemondásra képes.~–
36 IV | lelke visszaborzadt. Oh, mely örömest halt volna meg vele
37 IV | eltitkolni az iszonyú örömöt, mely szívében támadt.~– Azon
38 IV | azt a fenyegető villámot, mely e percben a hölgy szemeiből
39 V | párducbőr keresztülkötve, mely gömbölyű vállát és karjait
40 V | ezzel felrántá a szemfedőt, mely alatt Elemér holtteste feküdt,
41 V | dühében. – Nincs hatalom, mely megmentsen bosszúmtól. –
|