Fezejet

 1 I  |           melyet magunk élesíténk? Mit veszthetünk mi, ha vesztünk?
 2 I  |          agg, az ifjúra mutatva.~– Mit? Tinektek vezértek van,
 3 I  |         kinek király korában sincs mit enni, az ő leányára meri
 4 I  |            hazát keresni maguknak? Mit vétettek nekik az ősi biztos
 5 II |       fogák meg a khagán kezeit.~– Mit mondjak ősz apádnak odafenn? –
 6 II |            raboknak.~– És fiaidnak mit mondjak, Fellengúr, kik
 7 III|          hitére máguszaid előtt.~– Mit nekem papjaim és bálványaim?
 8 III|           van jobb és bal felől.~– Mit teendsz?~– Mit teszek? Lekaszálom
 9 III|            felől.~– Mit teendsz?~– Mit teszek? Lekaszálom a földet,
10 III|            volna egyik kezem… – De mit – szólt újra visszatérő
11 III|          kell, de tizenhét éves.~– Mit említed annyiszor? Hozass
12 III|           soha megalázva nem volt. Mit ér nekem szépséged, arcod,
13 III|         púpos – csak férfi lennél. Mit ér nekem, hogy angyal vagy?
14 III|           merész, kihívó hangon.~– Mit akarsz? – ordíta rá Disabul.~–
15 III|           rajta ül.~– Beszélj hát, mit hoztál? – szólt a követhez. –
16 III|           szólt a követhez. – Vagy mit akarsz elvinni?~– Ifjú khagánom
17 III|     összelapuló kenyéren látszott, mit gondol e percben Dalmáról.~
18 III|        jutna hirtelen eszébe, hogy mit kérjen, s azzal ostoba képpel
19 III|         nem hagytál el. Ezen nincs mit csodálnom. Gyermekem vagy,
20 III|       adhatna valami bolond bölcs; mit ér az nekem, ha nem lehet
21 IV |          fővel lépett Dalma elé.~– Mit vétettél? – kérdé Dalma.~–
22 IV |       annak nyakára tette lábát.~– Mit izensz fejednek, te hosszú
23 IV |     titokban; hallgass ki engem.~– Mit akarsz? Távozz előlem. Ha
24 IV |         végre kitört.~– Nem tudod, mit beszélsz, rhabonbán!~Az
25 IV | tekintettel nézett végig rajtok. – Mit akartok itt? Ki hívott benneteket?~
26 IV |          látsz, akkor öless meg.~– Mit beszélsz?~Halila összeszedé
27 IV |         hogy a khagán könnyezik. – Mit tettem én?~Dalma gyűlölettel
28 IV |            enyém örökre.~– Elemér! Mit akarsz? – kiálta Dalma irgalomért
29 IV |      irgalomért könyörgő arccal.~– Mit akarok? – szólt Elemér vadul
30 IV |        nyújtá kezét.~– Tégy velem, mit kívánsz. Én kész vagyok.~
31 IV |             felmutatott az égre.~– Mit mutatsz ott nekem? – szólt
32 IV |         maradtunk ismét: te és én. Mit akarsz? Hová csalogatsz?
33 IV |          fogsz-e jőni?… Hm, tudod, mit gondolok most? Ha e percben,
34 IV |           ne válhatnánk egymástól! Mit szólsz hozzá? Azt, nemde,
35 IV |   ellenszenves érintésre.~– Ki az? mit akarsz? – kérdé az előtte
36 IV |          ki vagyok, megtudod, hogy mit akarok – felele, s leereszté
37 IV |    ereidben tévelyg! Te nem tudod, mit cselekedtél, midőn a király
38 IV |       történik, akkor tudva leend, mit másként bebizonyítni nem
39 IV |     mindenütt, a te arcod volt az, mit előttem láttam… Tégedet
40 IV |         nélkül is meghalt volna.~– Mit beszélsz?~– Lassan ölő mérget