Fezejet

 1 III|              sokáig élhet – viszonza Kubláj.~– Astaróthra esküszöm:
 2 III|              körrajzait tüntetve ki.~Kubláj emír megrántá Disabul köntösét,
 3 III|              ogur nép követe vagyok. Kubláj suttogva mondá Disabulnak: –
 4 III|           reszketsz – szólt suttogva Kubláj a királyhoz. – Ne vegye
 5 III|       királlyal nem maradt más, csak Kubláj és Halila.~A leányka leült
 6 III|              fejét tenyerébe hajtva. Kubláj odalépett Disabulhoz, s
 7 III|              meg atyja balkezét, míg Kubláj jobbját tartá.~– Hát ti
 8 III|              a nap süt, ezt bámulom.~Kubláj mosolygott, alázatos képpel,
 9 III|               Tudd meg tehát – szólt Kubláj –, hogy e hatalmas, dölyfös
10 III|         tanúság.~– Oh, uram, – szólt Kubláj ravasz értelmességgel –,
11 IV |            vezessék elé a küldöttet.~Kubláj volt az, kezén a király
12 IV |              fejedelmi leány – szólt Kubláj –, boruljunk e magas úr
13 IV |             Oh, hagyd őt ott – szólt Kubláj végtelen alázatossággal. –
14 IV |       Sohasem voltak ily szeszélyei. Kubláj mosolygott. Kezében tartá
15 IV |       látogató zavará meg a khagánt. Kubláj tolakodék elő, mosolygó
16 IV |            megszeretett, megszökött.~Kubláj megnémult, mint kit kővé
17 IV |              köpenyét. – Az én nevem Kubláj emír.~Elemér meg sem indult
18 IV |            meglátod azonnal! – szólt Kubláj, kihúzva kardját. – Hajtsd
19 IV |              másikkal kardját emelé.~Kubláj óvatosan közelge vissza,
20 IV |            ránézve is utolsó leende.~Kubláj ijedten ugrott félre, s
21 IV |      vezetőnek küldlek a másvilágra!~Kubláj nem merte őt megtámadni
22 IV |       egyszer, s azzal összerogyott.~Kubláj fogait csikorgatá, hogy
23 IV | hátratántorodék, a szó elhalt ajkán. Kubláj fenyegetőn húzódott közelebb
24 IV |             s kezét nyájasan nyújtva Kubláj elé, nyugodtan szólt:~–
25 IV |     nyugodtan szólt:~– Hozott az ég!~Kubláj megütközve tekinte a nő
26 IV |            mert ő is mást szeretett.~Kubláj meg volt lepetve. Kénytelen
27 IV |         elérhetetlen tündérképekről. Kubláj összeveté azokat, amiket
28 IV |              föltevé, hogy élni fog.~Kubláj hitetlenül rázá fejét.~–
29 IV |              is számára van letörve. Kubláj csodától elfogva kiálta
30 IV |              nő.~– Kezet reá – szólt Kubláj örömmel.~– Kezeim között
31 IV |        állani – szólt a nő, megrázva Kubláj kezét, ki nem vette észre
32 V  |             megdöbbenve tekinte oda. Kubláj állt mellette, trónjára
33 V  |           kikelt hangon, s újra inte Kubláj felé.~Ez düh- és félelemtől
34 V  |         kezedet, hadd szóljon a seb.~Kubláj húzódozva lépett oda, s
35 V  |                 Legyen tehát – szólt Kubláj, s kezét vakmerően a holt
36 V  |           kiálta egyszerre vakmerően Kubláj, s lásd meg, ki volt az,
37 V  |         Fájdalmad elárult! – harsogá Kubláj diadalmában. – Te nő vagy,
38 V  |             e földön többé! – kiálta Kubláj. Én ország-világ előtt vádollak,