Fezejet

 1 II |         khagán megszorítá barátai kezét.~– Most menjetek, küldjétek
 2 II |            Oldamúr megfogta Dalma kezét. Nem reszketett az.~– Vezérek,
 3 II |           monda Oldamúr, gyermeke kezét megfogva.~Dalma fájdalmasan
 4 II |          Oldamúr megszorítá Dalma kezét.~– Értelek, jól értelek.~
 5 II |      habozva, remegve nyújtá neki kezét, halkan rebegve:~– Isten
 6 II |        Oldamúr előtt, annak hideg kezét homlokához víve.~– Haldokló
 7 II |        meg – szólt az agg, s jobb kezét gyermeke fejére tevé. –
 8 II |      csendesen lehunyta az agg, s kezét mellére bocsátá.~A táltos
 9 III|   odalépett Halilához, s megfogta kezét.~– Szeplőtelen hajadon,
10 III|        lépett, s megfogva a leány kezét, visszatartá őt közülük,
11 III|       délceg, bátor arcú ifjút, s kezét megragadva, kebléhez szorítá,
12 III|         után, ha lesz-e férfi, ki kezét elfogadja? Nem volt. Vagy
13 III|        hallhatóan a leány, Elemér kezét ajkához szorítva.~– És most
14 III|   odalépett Disabulhoz, s megfogá kezét.~– Térj magadhoz, király,
15 III|           Disabul megfogta leánya kezét, s szelíd arcot iparkodék
16 IV |   keserűen.~Dalma megfogá a leány kezét, s élesen tekintve annak
17 IV |         arccal ragadá meg a leány kezét, ki midőn azt hívé, hogy
18 IV |        szeretsz?~Halila a kérdező kezét magához vonta le.~– Öless
19 IV |       Halila nem bocsátá el Dalma kezét.~– Oh, ha büntetni akarsz,
20 IV |          odahajolt hozzá, megfogá kezét, s rebegve mondá: – Tehozzád…~
21 IV |      Dalma ijedten sikolta fel, s kezét visszarántá. – Mi bajod? –
22 IV |   szavaimat.~Dalma megfogá Elemér kezét, s szilárd hangon kérdé
23 IV |    öntudattal mondá, keblére téve kezét: – Van, aki szívéből ki
24 IV | fájdalomteljes lemondással nyújtá kezét.~– Tégy velem, mit kívánsz.
25 IV |           elfogadá a leány remegő kezét.~– Vőlegényed kissé szomorú
26 IV |        szólt a leány, megcsókolva kezét. Dalma szomorúan tekinte
27 IV |           még egyszer megszorítva kezét. A nő megcsókolá hideg homlokát.~–
28 IV |           halkan odavivé jéghideg kezét Elemér arcához, s végigsimítá
29 IV |       Alszol-e? – s odasimult, és kezét kinyújtá a kereveten ülőé
30 IV |  mosolygást kényszeríte arcára, s kezét nyájasan nyújtva Kubláj
31 IV |           hogy a gyilkos tette rá kezét. E törvényszék a Zomotor,
32 IV |       szólt a nő, megrázva Kubláj kezét, ki nem vette észre azt
33 V  |         nő hívni fog, az tartozik kezét a meggyilkolt sebére téve
34 V  |           tehát – szólt Kubláj, s kezét vakmerően a holt sebére
35 V  |    biztatá Halila, megfogva Dalma kezét. Ne hagyd őt kezeid súlyát