Fezejet
1 II | kardot és kelevézt, s ha kell küzdeni hozzám illő lovaggal
2 II | vesszen: s ha megmentésére kell, hogy meg ne tudja senki
3 II | szeressek élni: ha népem javáért kell, hogy meghaljak, meghalok.
4 III| meguntam ezt. Nekem munka kell. Ez a sok apró nép, aki
5 III| világ az enyim, itt azt kell akarniok, amit én akarok.~–
6 III| fejetek, s nekem ez a fej kell, ha nincs egyéb!~– Egyébre
7 III| főmágusz Disabulnak. – Mi kell neki? – kiálta ez dühvel. –
8 III| Astarothnak tizenhét éves szűz kell, mert a tizenhetes szám
9 III| asszonyt.~– Szűz csak egy kell, de tizenhét éves.~– Mit
10 III| urak dolga. Ők tudják, mire kell véred Astarothnak? Beérhette
11 III| pokolbéli királynak édes áldozat kell, s ha volna is kívüled valakinek
12 III| seregeim. Volna másik. Így meg kell hajtanom fejem, mely soha
13 III| van benned, egy férget meg kell sajnálnod, melyet így megölnek,
14 III| légy azé. Astarothnak nem kell nő, akit már férjhez adtak.~
15 III| Van-e még, akinek valami kell? – kiálta fölemelkedve trónjában,
16 III| vércseszemű, látom pofádból, hogy kell valami. Mi kell? Ne vigyorogj,
17 III| pofádból, hogy kell valami. Mi kell? Ne vigyorogj, gondolj ki
18 III| parancsoljatok. Mimet adjam oda. Kell e boglár valakinek?~S azzal
19 III| azt a nép közé vetve. – Kell kardom Hát övem kinek kell?
20 III| Kell kardom Hát övem kinek kell? Kormánybotom? Süvegem?
21 III| eloszlott. – Hát ez kinek kell még? Ah! Amott látok két
22 III| hozni.~– Mondjad.~– Nőt kell neki adni.~– S ki kényszeríthet
23 III| eggyel felelek. Leányodat kell hozzá nőül adni.~– Bölcsen
24 IV | Sajnálom, vezér, hogy szemedbe kell mondanom, miként lelked
25 IV | gondolva, hogy ettől félni kell, mert hízeleg.~Az emír újrakezdé
26 IV | tudni.~– E hölgyet szeretned kell viszont.~– Emberi hatalom
27 IV | átültetni.~– Neked tudni kell: e nő ama királyleány, kit
28 IV | nálamnál. Pedig jobbnak kell lenned, mert erősebb vagy.
29 IV | Istenként imád.~– Ha védeni kell, védeni fogom – szólt ez
30 IV | küldeni?~– Még az éjjel kell értök mennem.~– Miért éjjel?~–
31 IV | átkozva eddig.~– Akkor téged kell meggyógyítnia – szólt Halila,
32 IV | lehetnénk együtt, míg most meg kell ölnöd, hogy olyan lélekké
33 IV | gondoltál. Hátha neked itt kell maradnod, míg én tovaszállok?
34 IV | Az az utolsó csepp véred kell nekem, mely még ereidben
35 Uto| drámának született. S ide kell egy pár korrajzoló kontúrvonás.~
|