Fezejet

 1 I  |        idegekkel vannak ellátva; itt beszél Isten a földdel,
 2 I  |       hadd beszéljek veled!~– Ez itt vezérünk, első emberünk,
 3 II |   melyben éjszakára megszálljon. Itt lelkébe szállt mind a kettő,
 4 II |           Oly helyzetben hagylak itt, melyre gondolni magam is
 5 II |      azokról, akik élve maradnak itt. – Éltem nagy része országomé
 6 II |       túlvilágon is, mert amiről itt lemondasz, azon üdvöd még
 7 II |       tőletek, amit rátok bíztam itt alant. Amott túl mindent
 8 II |          úgy halni meg, miként ő itt előttünk – boldogság. Távozzatok,
 9 III|    másvilágon, e világ az enyim, itt azt kell akarniok, amit
10 III|   emeltelek ide, azért hizlallak itt, hogy így bánj velem? Te
11 III|          én ez idomtalan alaknak itt.~A máguszokföld alatti csöveken
12 III|          nem irtózom a haláltól. Itt vagyok, verjétek szívembe
13 III|         hogy engemet megöljenek, itt, szemeid láttára, oly irtózatos
14 III|      neked. Ha a nép közül, mely itt köröttünk áll, találkozik
15 III|         gondolkozása zálogképeit itt küldi általam.~Ezzel egy
16 III|           Kormánybotom? Süvegem? Itt van, vegyétek! Osztozzatok
17 III|   tekinte leányára.~– Minek vagy itt? Szabaddá tettelek. Mehetsz,
18 III|      Mehetsz, ahová akarsz.~– Én itt akarok maradni tenálad.~–
19 III| ösztönnek engedsz. De hogy te is itt maradtál velem; te skorpiószívű
20 III|            Csak hallgasd tovább. Itt rosszul ütött ki a kísérlet,
21 IV |   közbeszólt:~– Tán kedvesed van itt, kitől megválnod rosszul
22 IV |        koronája ágaiból töré le, itt küldve általam számodra
23 IV |    Susogva mondá Halilának:~– Te itt maradsz. – S ott hagyta
24 IV |      végig rajtok. – Mit akartok itt? Ki hívott benneteket?~A
25 IV |        elém – szólt nyugodtan.~– Itt várakozik ajtód előtt, uram.~
26 IV |           hisz mi titokban élünk itt. Senki sem izent, senki
27 IV |        senki sem keresett, mióta itt vagyunk?~– Nem vettem észre.~„
28 IV |    lelket? Miért mosolyogsz rám? Itt és ott, és amott és mindenütt,
29 IV |       keblemen fekszel, e kardot itt a te és az én szívemen egyszerre
30 IV |       nem gondoltál. Hátha neked itt kell maradnod, míg én tovaszállok?
31 IV |       megmondod nekem, ki voltál itt e földön? Ott el nem válunk
32 IV |         közelebb hozzá:~– A férj itt fekszik lábaimnál. E kardon
33 V  |     rettegned; de ha bűnös vagy, itt vétettél, itt lakolsz meg.~–
34 V  |        bűnös vagy, itt vétettél, itt lakolsz meg.~– De e nő engem