Fezejet

 1 I  |           árja ellen.~            ~Miért hagyták ők el őshazájokat,
 2 I  |          vastermő bércek országát? miért hagyták el a hont, melynek
 3 I  |       keményebb kezei összetörték? Miért vándoroltak idegen földre
 4 II |          de szeretném tudni mégis: miért vagyok én tőlük különböző?~–
 5 II |          az emberek közül kivétel. Miért volna a fejedelem a legmagasabb
 6 II |          csupán nemzetét szeresse? Miért állam legfelül, ha nem azért,
 7 III|         arca mozdulatlan maradt.~– Miért nem sírsz, gazember? Nem
 8 III|           kelt föl… Légy átkozott, miért remegsz?… Gyűlöletes, reszkető
 9 III|          lesüté fejét. – Átok reá, miért nem fiam!~Halila e pillanatig
10 III|           én nem bántottalak soha, miért engeded, hogy megöljenek?~–
11 III|  tevehajcsár boldog neje volnék.~– Miért nem vagy az? Én nem voltam
12 III|            jobbját tartá.~– Hát ti miért maradtatok itten? Nincs
13 IV |           tudott számot adni róla, miért szereti őt oly nagyon? Végre
14 IV |         mint annak, aki elfogadja. Miért nem keresitek fel egyszer
15 IV |            egy nőt lefátyolozva.~– Miért van e nő lefátyolozva? –
16 IV |            csengő hangon kiálta:~– Miért jövél vissza, mielőtt hívatálak!?
17 IV |          távol a diadalszekeren.~– Miért jövél vissza?~– Kérdezd
18 IV |             Kérdezd meg a fecskét, miért tér vissza a tavaszhoz.
19 IV |           ugyebár? Magad sem tudod miért: valami titkos ösztön azt
20 IV |          akarj, csak bízni tudj.~– Miért vagy hát felháborodva?~–
21 IV |           vagy hát felháborodva?~– Miért háborog a tenger?– szólt
22 IV |        lelt?~– Elszédülél, uram.~– Miért nem jöttél segélyemre?~–
23 IV |          mint a tűz. Szegény nő!~– Miért sajnálsz engem? Én boldog
24 IV |         éjjel kell értök mennem.~– Miért éjjel?~– Tudod, hogy nappal
25 IV | oltalmazzon. Légy boldog örökre.~– Miért mondod „örökre”? – kérdé
26 IV |  csalogatsz? Ha nem vagy élő lény, miért jelensz meg előttem? Miért
27 IV |         miért jelensz meg előttem? Miért lopod ki belőlem a lelket?
28 IV |         lopod ki belőlem a lelket? Miért mosolyogsz rám? Itt és ott,
29 IV |        elkomorodtál?… Sírsz?… Nos, miért nevetsz megint? Ah, értelek,
30 IV |         nem halálod után jöttem.~– Miért?~– Mert akkor nem ölhetnélek
31 IV |   Értetlenül beszélsz. Ha gyűlölt, miért rabolt el?~– Te nem értesz
32 IV |          lemondásra képes.~– És te miért nem iparkodtál innen megszabadulni?~–
33 V  |   ártatlannak érzed magadat, nincs miért rettegned; de ha bűnös vagy,