Fezejet

 1 II |            a csatákon, most emeljen engem az utolsó csatámban.~S azzal
 2 II |           fogsz még fiadnak nevezni engem? – szólt Dalma. – Én leányod
 3 II |           szabad marad, ha ő él túl engem, népem rabszolga lesz. Ah,
 4 II | emlékeiteket hallom. Ne sírjon, aki engem meghalni lát. Beszéld emlékeidet,
 5 II |         után e kegy nem illet-e meg engem?~Dalma habozva, remegve
 6 III|         ugye, hogy azok egyenek meg engem?~– Emlékezzél reá, hogy
 7 III|           szakálltalan, kiböjtöljön engem a világból, s én nagy kegyesen
 8 III|      fenyegetni, akkor híttatok fel engem, hogy gyűjtsek ellene hadat.
 9 III|             vele semmi sem békít ki engem, sem ígéret, sem meghódolás.
10 III|           jobban.~– Megharagított ő engem eléggé. Ellenségeim csúfja
11 III|            hangon:~– Atyám, segíts, engem bántani akarnak!~– Bántottak
12 III|        bántani akarnak!~– Bántottak engem is – szólt Disabul –, három
13 III|          volnál hajadon.~– Óh, hisz engem mindenki kikerül, mert jól
14 III|          vetve magát. – Ne hagyj el engem!~A máguszok felkarolták
15 III|               Oh, ne hagyj elveszni engem! Ne taszíts el lábaidtól;
16 IV |       hozzád, titokban; hallgass ki engem.~– Mit akarsz? Távozz előlem.
17 IV |               S valóban szeretsz te engem?~– Reszketek előtted, uram.~–
18 IV |          örömet szerzett neki.~– Te engem nem szeretsz? Te iszonyodol
19 IV |           öl meg.~– Te nem szeretsz engem? – folytatá Dalma, a leány
20 IV |            Te nevetve gyilkolsz meg engem.~– E csókra esküszöm, boldoggá
21 IV |           mást imádok. Értesz-e már engem?~Halila szívében új világ
22 IV |         szavaid lábaidhoz láncolnak engem. Te nem is gyanítod, hogy
23 IV |            Szavaid gyönyörködtetnek engem.~– Oh, én remélni sem merem,
24 IV |            neked, hogy ő nem szeret engem, egy szóval, egy tekintettel
25 IV |            látod, attól ne félj. Te engem érteni ne akarj, csak bízni
26 IV |        Szegény nő!~– Miért sajnálsz engem? Én boldog vagyok, hogy
27 IV |           gally. Valaki megátkozott engem, s az átok mindkettőnket
28 IV |        minden préme sem melegít fel engem. Add ide kardomat. Ne kérdd:
29 IV |     fölébredni! oh, ez érzés öl meg engem! Látod, ha élő lény volnál,
30 IV |          tekinte a nő szemébe.~– Te engem üdvözölni mersz. Megcsalhatni
31 IV |           Ez ember erővel rabolt el engem.~– Könnyű volt ott a győzelem,
32 V  |          itt lakolsz meg.~– De e nő engem félreismer.~– Ismerlek jól –