Fezejet

 1 I  |            hegyek talapzatában van azon roppant zafírkő, melynek
 2 I  |         arany és nem smaragd terem azon hegyek keblében: ereik gazdagsága
 3 I  |          kardot ért mindenik, mert azon az egy napon tízezer varchonita
 4 I  |     fejedelmük, s a geoug nagykhán azon vevé magát észre, hogy megszűnt
 5 II |       szálltak?~– Azt, hogy boldog azon apa, kinek fiai a hazáért
 6 II |          dühében minden leányt, ki azon évben született, a vízbe
 7 II |            a halál verítéke, hanem azon félelemé, hogy te gyönge
 8 II |    kétfelől a földet korbácsolá, s azon pillanatban, midőn te kopjádat
 9 II |         mert amiről itt lemondasz, azon üdvöd még a mennyországban
10 II |           a hamvaknak is van joguk azon földhöz, melyben nyugszanak.
11 III|   született, s Mohamed buzgó hívei azon időben egy sötét, ijesztő,
12 III|         puszta közepén felállítva, azon egy idomtalan rézbálvány,
13 III|           abban gyönyörködöl, hogy azon rabszolgáid fejeit rakatod
14 III|    hányattál; aki akkor született, azon évből csak egyetlenegy él.~–
15 III|     egyetlenegy él.~– Tehát legyen azon egy Astarothé.~– Bárki legyen
16 IV |     célkarikát a gyomrodra, s amit azon kívül találok beléd szúrni,
17 IV |      ellenére előttem megjelent, s azon pillanatban vége volt lelkem
18 IV |        szerelemmel. Szédülni kezde azon magasságban, melyre felemelkedék.
19 IV |          Izgatott szíve reszketett azon gondolatnál, hogy Elemérrel
20 IV |          magas érzetében elfeledéd azon kisebb érzelmeket, mik mindennapi
21 IV |            Dalma ingerelve volt, s azon gondolat támadt lelkében,
22 IV |           őt.~Dalma szíve repesett azon gondolatnál, hogy félelmes
23 IV |          ily haraggal nézesz reám?~Azon kérő arc, e fájdalmas hang
24 IV |         nem tudta betölteni. Végre azon eszmére jutottam, mellyel
25 IV |            jövendő kedves?~– Igen. Azon éjjel háromszor jelent meg
26 IV |         nyírfáktól árnyékozva állt azon kis csendlak, melybe Elemér
27 IV |    kinyújtá a kereveten ülőé után.~Azon percben fölemelkedék az
28 IV |   egyesüljön?~Halila e pillanatban azon ritka nemével a lélek jelenlétének,
29 IV | szeretteték általa, s tudá bámulni azon női szívet, mely ennyi lemondásra
30 IV |            mely szívében támadt.~– Azon örülök – viszonza –, hogy
31 V  |            a nemzetnek színe java.~Azon napok emlékére volt ez ünnep
32 V  |             szólt Dalma, fölemelve azon kardot, melyet az imént