Fezejet

 1 I  |        mint egy cserfaág, fölemelé nagy, büszke homlokát, hogy szinte
 2 I  |          odavolt bámulatában.~– Te nagy kutya! Tréfálni akarsz velem
 3 I  | jelképeiknél, miket szinte nemigen nagy buzgalommal tiszteltek;
 4 I  |            mindkét népnél volt egy nagy ünnepnapja az évnek, melyen
 5 II |            üdvözlék. E csillagok a nagy és nemes tettek, oh, király,
 6 II |          gyermekeké szokott lenni. Nagy, bátor szemeiben királyi
 7 II |        képest.~– Semmi áldozat sem nagy, ha a hon élte van mérlegbe
 8 II |       küszködése.~– Legyen bárminő nagy, amit fogadék, megtartom
 9 II |            haza”! – Semmi sem elég nagy, hogy e névvel mérkőzhessék,
10 II |         élve maradnak itt. – Éltem nagy része országomé volt, utolsó
11 II |          hazáért semmi áldozat sem nagy.”~A rhabonbán vevé kését,
12 II |        Legyen néped boldogsága oly nagy, hogy elfeledd miatta saját
13 II |      Szeressetek mindent, mi szép, nagy és dicső – és azt – mi legszebb –
14 III|         nomád török nép őrtüzei.~A nagy próféta, még ekkor nem is
15 III|    kezdődött a démon áldozata.~Egy nagy fekete kő volt a puszta
16 III|               Te azt nem tudhatod, nagy király.~– De megtehetem.~–
17 III|         vagyok.~– Azt megmutattad, nagy Disabul. Ebéd végén mindig
18 III| kiböjtöljön engem a világból, s én nagy kegyesen nézzem, mint egy
19 III|         egerek a párducokat?~– Oh, nagy Disabul, nem jó az ellenségről
20 III|            hívogatom ki párbajra a nagy próféta dárdahordozóit?
21 III|       Készüljetek a halálra.~– Ah, nagy Disabul, te rosszul látsz
22 III|          annak joga van mindenhez, nagy király – felelt meghajtva
23 III|             legyen rövid.~A hírnök nagy lélegzetet vőn, és beszélt:~–
24 III| körülrepkedett szétbomolt hajzata, nagy kék szemeiben félelem ült,
25 IV |        Legyen néped boldogsága oly nagy, hogy elfeledd miatta saját
26 IV |           végigesett a fövényen, s nagy tenyerével megüté a földet.~
27 IV |     megválnod rosszul esik. Elemér nagy, búskomoly szemeit Dalmán
28 IV |         mondat: „Semmi áldozat nem nagy a honért”. Dalma megroskadt
29 IV |    követelnek maguknak.~– S te azt nagy hamar megtaláltad.~– Sokáig
30 IV |      összejönni az Istennel, midőn nagy veszély idején tanácsot
31 IV |       nincs ellenállás. Te azonban nagy könnyen hozzászoktál szerelméhez.~–