Fezejet

 1 II |      született – mindkettőnknek leány. Disabul e fölötti dühében
 2 III|     Szép, nyájas és jó erkölcsű leány. Bizonyára jó asszony fog
 3 III|         Mindenható! – sikolta a leány, a földre vetve magát. –
 4 III|       közé lépett, s megfogva a leány kezét, visszatartá őt közülük,
 5 III|  magadat elrettenteni – szólt a leány –, ha látnád félisteni alakodat,
 6 III|       suttogá alig hallhatóan a leány, Elemér kezét ajkához szorítva.~–
 7 III|         megadta azt – suttogá a leány –, de te ismét elvivéd magaddal! –
 8 III|         rád.~– Menjünk félre. E leány ne hallja, amit mondok.
 9 III|        csak nem is férfi, hanem leány!~Disabul új lelket látszott
10 III|         mondám neki: „Mily szép leány lett volna belőled, kár,
11 III|       nem utasíthatja vissza. A leány szép, erényes és szelíd;
12 III| erőszakolta.~– Te jó, te szelíd leány. Ne térdelj lábaimnál. Jer
13 III|      porát csókolhatja.~Szegény leány, úgy örült ez édes szavaknak!
14 IV |    levevé a halavány, reszketeg leány fejéről a fátyolt. „Ez árulás!” –
15 IV |        övétől.~– Jer, fejedelmi leány – szólt Kubláj –, boruljunk
16 IV |        kedvem a nősüléshez.~– A leány szép és ártatlan, hozzád
17 IV |        állt meg Halila előtt. A leány reszketve veté fel vad,
18 IV |       keserűen.~Dalma megfogá a leány kezét, s élesen tekintve
19 IV |        tudó arccal ragadá meg a leány kezét, ki midőn azt hívé,
20 IV |      engem? – folytatá Dalma, a leány érzelmeit fürkészve. – Mert
21 IV |        teendlek – szólt Dalma a leány homlokát megcsókolva. –
22 IV |          hogy szeret valakit. A leány szép, őérte tért vissza
23 IV |          van-e ily nő, Dalma?~A leány keble majd megszakadt e
24 IV |     rebegé:~– Elemér.~– Uram.~A leány felemelkedék, s félébren
25 IV |         ágat oltanak bele. Ez a leány téged szeret.~– Azért temessem
26 IV |        indulatait, s elfogadá a leány remegő kezét.~– Vőlegényed
27 IV |     hogy boldoggá teended őt.~A leány zokogva hajolt Dalma kezére,
28 IV |         boldog örökre – szólt a leány, megcsókolva kezét. Dalma
29 IV |      szólt neki gúnyolódva. – A leány, kit számomra menyasszonyul
30 IV |     hogy Dalma nem férfi, hanem leány!~Új nap gyulladt egyszerre
31 V  |      hogy nem vagy férfi, hanem leány, s országod emiatt Disabul