Fezejet
1 III| körülálló testőrök karéjában. – Uram, hatalmas Disabul – szólt
2 III| Semmije sem hiányzik, uram, csupán az élet. Hadseregedet
3 III| hogy engemet rémíts?~– Uram, Chorazanból jövök – hebegé
4 III| egyet.~– Most tizenhét éve uram minden leányt a vízbe hányattál;
5 III| Disabul köntösét, s mondá:~– Uram király, ez Halila, a te
6 III| suttogva mondá Disabulnak: – Uram, te elsápadál.~– Igazán? –
7 III| többé – sóhajta magában.~– Uram, ülj fel trónodra, mert
8 III| Disabul.~– A csuvaszoké, uram.~– Sohasem hallottam hírüket.~–
9 III| rövid bölcsességgel szóla:~– Uram, magas király! Nagyon sok
10 III| hivatalnok következett:~– Uram, magas király! – Nekünk
11 III| azzal ostoba képpel mondá:~– Uram! Egy szélmalmom van, de
12 III| az kevés tanúság.~– Oh, uram, – szólt Kubláj ravasz értelmességgel –,
13 IV | világot, midőn trónjába ült.~– Uram, erősítsd meg szíved – monda
14 IV | erény jutalma önmagának, uram, vagy ha nem az, akkor nem
15 IV | másik férfit hozott elő.~– Uram! E férfi az ellenséggel
16 IV | eset nem volt rá soha.~– Uram. Első honalkotóink, kik
17 IV | hallható hangon rebegé:~– Uram, amit rám bíztál, elvégezém,
18 IV | erős, mint karod.~– Szidj, uram – szólt Elemér, felemelve
19 IV | figyeltek.~– Jól tudjuk, oh, uram – folytatá ravasz alázatossággal –,
20 IV | oda lépett a rhabonbán.~– Uram, khagán. Emeld föl a leányt.
21 IV | szokásai azt parancsolják, uram, hogy a khagán menyasszonyát
22 IV | asszonynak ily helyen?~– Uram, khagán – szólt a tisztes
23 IV | szemeit.~– Hát én hova menjek, uram? Hát én ki rabszolgája leszek? –
24 IV | engem?~– Reszketek előtted, uram.~– Érzem kezeden. Te félsz
25 IV | kezeivel. Arca elsápadt.~– Uram, te ingadozol.~– Én nem,
26 IV | Itt várakozik ajtód előtt, uram.~A vér újra elözönlé Dalma
27 IV | halkan rebegé:~– Elemér.~– Uram.~A leány felemelkedék, s
28 IV | Mi lelt?~– Elszédülél, uram.~– Miért nem jöttél segélyemre?~–
29 IV | hajós megállítja társát. – Uram, nem kellek tovább?~– Akár
|