Fezejet
1 II | gyermekünk, sem neki, sem nekem, s az volt a kérdés, melyikünk
2 II | midőn tudom, hogy ez nem nekem szól többé.~A vezérek egyhangúan
3 II | fordítva arcát. – Akkor nekem szólt az, most teneked.
4 II | vagy jaj a hazának.~– Jaj nekem egyedül. Esküm megtartandom –
5 III| De már meguntam ezt. Nekem munka kell. Ez a sok apró
6 III| hitére máguszaid előtt.~– Mit nekem papjaim és bálványaim? Parancsoljanak
7 III| enyim dologtól elszokott, nekem munkás rabszolgák kellenek.
8 III| enyimek szegletes fejűek, nekem szép rabnők kellenek. Nekem
9 III| nekem szép rabnők kellenek. Nekem kardom van, nektek van fejetek,
10 III| van, nektek van fejetek, s nekem ez a fej kell, ha nincs
11 III| most fiaddz meg, s szülj nekem oly hadsereget, aminőt megettél,
12 III| megalázva nem volt. Mit ér nekem szépséged, arcod, szemeid,
13 III| csak férfi lennél. Mit ér nekem, hogy angyal vagy? Lennél
14 III| hajnal első sugáriban.~– És nekem egy harcosom sincs többé –
15 III| bolond bölcs; mit ér az nekem, ha nem lehet bebizonyítani?~–
16 IV | tőled távol lenni.~„De van nekem”, gondolá Dalma, s míg szíve
17 IV | elutasítása örök harc.~– Nekem nincs kedvem a nősüléshez.~–
18 IV | boldog, te szenvedsz.~– Nekem a panasz is tiltva van.~–
19 IV | mily hosszú fájdalom volt nekem. Csak akkor tudhatnád, mennyire
20 IV | hogy nevessek fölötted.~– Nekem fájni fog, ha nevetsz.~–
21 IV | nő ama királyleány, kit nekem menyasszonyul hozának.~–
22 IV | égre.~– Mit mutatsz ott nekem? – szólt búsan Elemér.~–
23 IV | ne álmodhasson. Ígérd meg nekem, hogy boldoggá teended őt.~
24 IV | álmaid felett virrasztani nekem mennyei üdv. Mielőtt a göncöl
25 IV | álmodozni, ott megmondod nekem, ki voltál itt e földön?
26 IV | utolsó csepp véred kell nekem, mely még ereidben tévelyg!
27 IV | láttam… Tégedet ígért a sors nekem… Az ígéret nem e világra
28 IV | önkényt elejt, akkor jöjj nekem. De míg egy ízem mozdulni
29 IV | férjem: tömlöcőröm volt nekem, nem gyöngédség: kínzás,
|