Fezejet

 1 I  |          jobb időkre, mindaddig, míg Bertezena a khán egyik leányát
 2 II |          hagyjatok vele magamra, míg ismét hívni foglak – e földön
 3 II |    száját, hátrarántottam azt, s míg te késedet szívébe döféd,
 4 II |       oda egy erősebbet sújtott, míg atyád mentésedre megérkezék?
 5 II |         látszott Dalma arcába.~– Míg nem hívatlak, addig vissza
 6 II |      merően, összefont karokkal, míg mindenki eltávozott, egy
 7 III|   Disabul, s fogait csikorgatta, míg elvevé. – Elemér büszkébb
 8 III|    bálványukat, mely világított, míg sötét volt az éj, s most
 9 III|        fogta meg atyja balkezét, míg Kubláj jobbját tartá.~–
10 III|      légy, ki csak addig dongsz, míg a nap süt, ezt bámulom.~
11 IV |           ne lakjék fedél alatt, míg bűnét helyre nem hozza.
12 IV |       dárdával várt ellenfelére, míg ez hosszú léptekkel ácsorgá
13 IV |         nekem”, gondolá Dalma, s míg szíve rég elfojtott örömek
14 IV |         s háromszor ismétlé azt, míg a trónig ért.~– Üdvöz légy,
15 IV |   sikolta föl egyszerre Dalma, s míg egy kezével dühösen taszítá
16 IV |     zokogva hajolt Dalma kezére, míg Elemér az őrültséghez volt
17 IV |        szomorúan tekinte utánuk.~Míg lépteik hangzottak, hallgatózott,
18 IV |   számomra menyasszonyul hoztál, míg én nem tartám rajta szemeim,
19 IV |     megcsókolá hideg homlokát.~– Míg visszatérek, álmodjál édesen.
20 IV |       boldogok lehetnénk együtt, míg most meg kell ölnöd, hogy
21 IV |         neked itt kell maradnod, míg én tovaszállok? ugye, hogy
22 IV |       széke karjára támaszkodva, míg a másikkal kardját emelé.~
23 IV |      gúnyosan Elemér. – Várd el, míg a halál önkényt elejt, akkor
24 IV |      elejt, akkor jöjj nekem. De míg egy ízem mozdulni tud, addig
25 IV |          karszékében ülve várta, míg Halila visszaérkezik.~A
26 IV |      hoztam a parti ingoványból, míg ő aludt, és e tubafa-gally
27 V  | megszólalt a koboz és tilinkó, s míg az ifjú szittya leányok
28 V  |       rivallt meg a háttérben, s míg a mulatozók botránkozva