Fezejet
1 I | fegyver nem volna olyan jó a mi kezünkben, mint azokéban,
2 I | társainak. – Hát azért készítünk mi láncot és kardot, hogy az
3 I | és kardot, hogy az elsőt mi viseljük, a másikat ellenségeink?
4 I | élesíténk? Mit veszthetünk mi, ha vesztünk? Van nekünk
5 II | együtt feljőni és lemenni.~– Mi hírt hozál a jóslatokból? –
6 II | hítták „az elrejtőzésnek”.)~– Mi hírt hozott a szebb hazákból? –
7 II | a szerelem.~– Nem tudom, mi az.~– Még nem. De eljön
8 II | múlva a tiéd álland helyén; mi legyen az?~Dalma komoly,
9 II | nagyobbaknak… Szeressetek mindent, mi szép, nagy és dicső – és
10 II | nagy és dicső – és azt – mi legszebb – legnagyobb –
11 III| rosszul látsz sorsod végire. Mi okod van bennünket bántanod?~–
12 III| a főmágusz Disabulnak. – Mi kell neki? – kiálta ez dühvel. –
13 III| Halila e pillanatig nem tudá, mi történik vele, de midőn
14 III| tanácsot ad, mint az éj; mi még egyszer felszólítunk
15 III| pofádból, hogy kell valami. Mi kell? Ne vigyorogj, gondolj
16 III| kit legelébb meglát… A mi hercegünk ehelyett közönyösen
17 III| előtt, de a nő elárulná-e őt mi előttünk?~– Két kérdésedre
18 III| szépeket. Álmodd azt, a mi legmagasabb, legmerészebb
19 IV | fejcsóválva hagyták el a termet.~– Mi lelhette a khagánt? Sohasem
20 IV | férjeiteket is most küldtem el. Mi dolga asszonynak ily helyen?~–
21 IV | megütődve távoztak el:~– Mi lelte a khagánt? Sohasem
22 IV | kivált barátok között, mint mi, kik egymásra nem féltékenyek.
23 IV | s kezét visszarántá. – Mi bajod? – kérdé Elemér.~–
24 IV | körültekinte:~– Hol vagyok? Mi lelt?~– Elszédülél, uram.~–
25 IV | sem hallám.~– Hát azelőtt mi tárgya volt beszédünknek?
26 IV | rejtekünket. – Úgy, igaz: hisz mi titokban élünk itt. Senki
27 IV | bámulom… Szellemed volt az, mi körülem lebegett mindenütt,
28 V | oly boldog egykor, mint mi mindnyájan vagyunk. Láss
|