1-500 | 501-1000 | 1001-1073
Fezejet
501 III| menekvésre nyújtok utat neked. Ha a nép közül, mely itt köröttünk
502 III| elő.~Mély csend fogadta a felszólítást.~– Nos? Senkinek
503 III| fogadni – szólt Disabul. A főmágusz odalépett Halilához,
504 III| ki keblébe fogad! – riadt a leányra a főmágusz, félrántva
505 III| fogad! – riadt a leányra a főmágusz, félrántva őt térdeiről,
506 III| Isten! Mindenható! – sikolta a leány, a földre vetve magát. –
507 III| Mindenható! – sikolta a leány, a földre vetve magát. – Ne
508 III| magát. – Ne hagyj el engem!~A máguszok felkarolták őt,
509 III| felkarolták őt, s rohantak vele a bálvány felé.~E pillanatban
510 III| magas, délceg levente lépett a középre, kezében olajág,
511 III| olajág, oldalán kard. Bátran a máguszok közé lépett, s
512 III| közé lépett, s megfogva a leány kezét, visszatartá
513 III| szállt magas lénynek tekinté a délceg, bátor arcú ifjút,
514 III| magadat elrettenteni – szólt a leány –, ha látnád félisteni
515 III| félelmet parancsolna még a puszták vadjainak is. Oh,
516 III| midőn előttem állsz.~Hagyd a haragot Disabul – szólt
517 III| mennyire szoktad tisztelni a népjogokat, nem tartám fölöslegesnek
518 III| hegyét láthatod hátad mögött.~A nap éppen akkor kezde pirkadni;
519 III| hosszú sor fénylő kopját a hajnal első sugáriban.~–
520 III| szólt suttogva Kubláj a királyhoz. – Ne vegye észre
521 III| Egyszerű emelvény volt a trón, két lépcsővel, tigrisbőrrel
522 III| kerekekre téve, mindenütt a király után szoktak gördíteni.
523 III| dühében reszketve tántorgott a trónig, s felült reá, és
524 III| látszott, hogy nem az fél, ki a trón előtt áll, hanem ki
525 III| hát, mit hoztál? – szólt a követhez. – Vagy mit akarsz
526 III| kenyeret és egy botot vitt a király elé.~Disabul ajkába
527 III| hörgé fogai közt. – Értem a célzást. Volna csak meg
528 III| Elemér elvevé az apródtól a vánkost, s maga nyújtá fel
529 III| maga nyújtá fel Disabulnak a jelvényeket.~– Egyik a jó
530 III| Disabulnak a jelvényeket.~– Egyik a jó barátság, másik az ellenségeskedés
531 III| keresztültörő gúnnyal, s a kezei közt összelapuló kenyéren
532 III| kelle szólnia.~– Félisten a harcban – angyal a baráti
533 III| Félisten a harcban – angyal a baráti körben – egész ember
534 III| baráti körben – egész ember a tanácskozásban. – Ha látod
535 III| látod őt, szíved megáll a bámulat miatt – ha nem látod,
536 III| ha nem látod, utána megy a szeretet miatt. – Ha ellensége
537 III| egyúttal – szólt Elemér – hogy a régi szövetséget esküvéseddel
538 III| forogtak. Oly dühvel, minővel a kalitkába zárt tigris, engedelmeskedni
539 III| suttogá alig hallhatóan a leány, Elemér kezét ajkához
540 III| ajkához szorítva.~– És most a magas ég legyen oltalmazód,
541 III| szólt Elemér, fölemelve a lábainál ülő hölgyet –,
542 III| lábainál ülő hölgyet –, a király szava megadta éltedet
543 III| ég megadta azt – suttogá a leány –, de te ismét elvivéd
544 III| gyászoló epedéssel tekinte a távozó ifjú után, ki nemsokára
545 III| csapatja élén távozni látszott a fölkelő naptól megaranyozott
546 III| maradt eltávozása után.~A népség hallgatva húzódott
547 III| hallgatva húzódott félre, a máguszok szomorúan állták
548 III| s most feketén állt ott a fényes napvilágban.~Disabul
549 III| Magas király – szólt a hindu – még egyszer visszajöttünk,
550 III| megtudni végső határozatod; a harc nem gyermekjáték; lehet,
551 III| hogy megbántad hadizeneted; a napvilág gyakran más tanácsot
552 III| nyugalommal. – Letettem a háborúról. Pap leszek. Elmegyek
553 III| dicsérünk határozatodért – szólt a hindu, nagyot tartva szavainak
554 III| súlyát tekintetbe vevéd.~A hindu követ megelégült öntudattal
555 III| élne még chorazani hadam. A férgek azt hiszik, hogy
556 III| hagyja magát enni általuk.~A többi követeket meglepé
557 III| többi követeket meglepé a király szokatlan engedékenysége;
558 III| hasznára fordítani, s kiválva a többiek közül, a trón elé
559 III| kiválva a többiek közül, a trón elé lépett s fejét
560 III| mondá:~– Magas király! Én a csuvasz nép követe vagyok.~–
561 III| kérdi bosszúsan Disabul.~– A csuvaszoké, uram.~– Sohasem
562 III| hírüket.~– Országunk hajdan a Bajkál-tóig terjedt, most
563 III| adnád vissza?~– Akár még a Bajkál-tavat is hozzá! –
564 III| keserű jókedvvel széttekinte a nép között.~Nehány paraszt
565 III| Disabul. – Hát te másik? A paraszt sarkában egy hivatalnok
566 III| Nekünk tisztviselőknek kevés a fizetésünk.~– Legyen kétannyi!
567 III| vigyorogj, gondolj ki valamit.~A megszólított szurtos-lisztes
568 III| szurtos-lisztes legény szétmosolygott a levegőben, megvakarva tarkóját,
569 III| Netek! – kiálta, azt a nép közé vetve. – Kell kardom
570 III| magáról fejedelmi ékeit, a nép közé hányta azokat,
571 III| rajtuk. Az erősebb elvette a gyöngébbtől, s ha egy felkapta,
572 III| elvette tőle tíz, csak a legapróbb foszlány és töredék
573 III| foszlány és töredék maradt meg a nekik szórt tárgyakból.~
574 III| nekik szórt tárgyakból.~A nép szertebeszélte, hogy
575 III| nép szertebeszélte, hogy a király ma különös jó kedvében
576 III| ruháit felszakítva, miután a nép eloszlott. – Hát ez
577 III| Jertek! Tiétek vagyok!~A téren senki sem volt már,
578 III| téren senki sem volt már, a népség sátoraiba oszlott.
579 III| népség sátoraiba oszlott. A kétségbeesett királlyal
580 III| csak Kubláj és Halila.~A leányka leült a trón zsámolyára,
581 III| Halila.~A leányka leült a trón zsámolyára, fejét tenyerébe
582 III| érte. Halila félve kelt föl a trón lépcsőjéről, s reszketve
583 III| tenálad.~– Hm. Különös. Hogy a vér nem engedi az ember
584 III| ki csak addig dongsz, míg a nap süt, ezt bámulom.~Kubláj
585 III| Tudsz hadsereget teremteni a puszta földből?~– Le tudom
586 III| mondok. Halila apja intésére a trón lépcsőjére visszaült.~–
587 III| hiszem, okom van hinni, hogy a fiatal khagán, e félisten,
588 III| mérkőzzél meg velem.” S azzal a harcsíkra szólított, s amint
589 III| tovább. Itt rosszul ütött ki a kísérlet, más térre kellett
590 III| bájolók, hogy láttokra maga a vénség is lángokra gerjed,
591 III| hadsereg kezéből kiragadni a diadalmi zászlót. Dalma
592 III| zászlót. Dalma véletlenül jött a társaságba. Egy tizenhat
593 III| ahhoz, kit legelébb meglát… A mi hercegünk ehelyett közönyösen
594 III| ehelyett közönyösen lépett a hölgykoszorú közé, mindeniket
595 III| nincs egyéb bizonyítéka a szemeknél, az kevés tanúság.~–
596 III| ravasz értelmességgel –, a szemekből biztosabban lehet
597 III| biztosabban lehet olvasni, mint a csillagokból. Nem figyeltél-e
598 III| szemeire, midőn fejére tették a nászkoszorút, s aztán egy
599 III| nappal később, midőn azt a főkötővel cserélték fel?
600 III| cserélték fel? Minő különbség a szemek között? Amaz még
601 III| nem ki tudnád-e ismerni a gyilkost – szemeiből? Amazoknak
602 III| megtalálnád-e imennek szemeiben azt a zavart, ijedős gondolatot,
603 III| ijedős gondolatot, mely a bűntudatos lelket elárulja?~–
604 III| bebizonyítani?~– Ez csak ok a gyanúra, más azonban a mód
605 III| ok a gyanúra, más azonban a mód azt napfényre hozni.~–
606 III| meglehet, hogy ő elárulná magát a nő előtt, de a nő elárulná-e
607 III| elárulná magát a nő előtt, de a nő elárulná-e őt mi előttünk?~–
608 III| nem utasíthatja vissza. A leány szép, erényes és szelíd;
609 III| De van az ellenkezőre. A két fejedelmi család egyesítéséért
610 III| család egyesítéséért ezt még a közjó is kívánni fogja.
611 III| közjó is kívánni fogja. A varchoniták, kiket a gyűlölet
612 III| fogja. A varchoniták, kiket a gyűlölet annyi emberéleten
613 III| keresztül elválasztott, a szeretet által újra egyesülnek.
614 III| hallja tőlem senki –, monda a király, s leányához fordult.~–
615 III| jöttél ki belőle; midőn a halál torkába taszítálak,
616 III| hogy amint került eddig még a leghitványabb is, ezentúl
617 III| leghitványabb is, ezentúl örüljön a legmagasabb úr is, ha lábaid
618 III| hajlongnak. Ha egy óra előtt a legutolsó rabszolgának sem
619 III| elfogadni, örüljön most a legnagyobb király, ha azt
620 III| Álmodjál szépeket. Álmodd azt, a mi legmagasabb, legmerészebb
621 III| legmerészebb gondolatja lehet a léleknek, és én valósítani
622 III| rebegé reszkető szóval a leányka, s gondolatjai az
623 IV | boldogtalanságod!”~Ezzel áldá meg a haldokló Oldamúr utodát.
624 IV | fejedelem érzett, feledteté vele a fájdalmat, melyet mint nő
625 IV | tetteit siker követte. A kard aranydicsőséget, kalapács
626 IV | aranykalászt termeszte országának. A rokonfajok földére húzódtak
627 IV | megtelepülni, egyik város a másik után emelkedett folyamai
628 IV | emelkedett folyamai partján, a kereskedők karavánjai bátorságos
629 IV | s midőn ez idő szerint a kerek világ minden országait
630 IV | az övét kikerülte mind. A dögvész az egész emberiség
631 IV | népvándorlások éhhalált támasztának a földön, az ő országa paradicsom
632 IV | országa paradicsom volt, mely a körüllevő országokat is
633 IV | egész hazában, s mintha még a lelkeken is áldás volna,
634 IV | lelkeken is áldás volna, még a bűn is elenyészett határairól,
635 IV | határairól, úgy, hogy midőn a rhabonbánok egyszerre három
636 IV | egyik egy harcos volt, ki a csatából megszökött. A másik
637 IV | ki a csatából megszökött. A másik egy férfi, kit „névtelen”
638 IV | névtelen” bűnnel vádoltak. A harmadik egy házasságtörő
639 IV | helyen voltak felállítva a Túla partján, fehér sátorok
640 IV | köröskörül, mik alatt heverészett a fehérbeöltözött nép; a fehér
641 IV | heverészett a fehérbeöltözött nép; a fehér szín kedvence volt
642 IV | kedvence volt az ogurnak, a fekete gyászt csak a bűnösök
643 IV | ogurnak, a fekete gyászt csak a bűnösök viselték.~A trón
644 IV | csak a bűnösök viselték.~A trón mennyezete is tiszta
645 IV | E népek minden fényűzése a tisztaságban állott.~A tárogató-hangok
646 IV | fényűzése a tisztaságban állott.~A tárogató-hangok jelenték,
647 IV | tárogató-hangok jelenték, hogy a khagán jő.~A nép tolakodva
648 IV | jelenték, hogy a khagán jő.~A nép tolakodva nyomult elé.
649 IV | annál fényesebb volt rajta a mosoly. A nép tódulása nem
650 IV | fényesebb volt rajta a mosoly. A nép tódulása nem engedte
651 IV | palotája kapujától kezdve egész a sorompókig a nép feje fölé
652 IV | kezdve egész a sorompókig a nép feje fölé tartott pajzsain,
653 IV | érchídon kellett végighaladnia.~A könnytől nem látta a világot,
654 IV | végighaladnia.~A könnytől nem látta a világot, midőn trónjába
655 IV | meg szíved – monda neki a rhabonbán – e nap büntetésre
656 IV | büntetésre virradt.~– Mindig csak a bűnösöket keresitek föl.
657 IV | föl. Nem tudjátok, hogy a büntetés jobban fáj annak,
658 IV | bűnét, ő megmondja maga.~A gyászba öltözött vádlott
659 IV | Dalma.~– Megszöktem gyáván a táborból egy asszony miatt
660 IV | széllyel házát, tegyétek a földdel egyenlővé, ne lakjék
661 IV | bűnét helyre nem hozza. Ha a legközelebbi harcban bátor
662 IV | fel házát újra.~Ez volt a gyávák büntetése az oguroknál.
663 IV | büntetése az oguroknál. A rhabonbán egy másik férfit
664 IV | E bűn nem létezik. Átok a hangra, mely annak nevet
665 IV | ivadéka előtt ismeretlen.~A férfi nyugodtan felelt:~–
666 IV | cikket írtak abba, mely szól a „névtelen” bűnről: – „Ha
667 IV | ítéletét az Istenre. Állítsatok a síkra egy törpét egy óriás
668 IV | törpét egy óriás ellenében. A törpe a vádlott bajnoka,
669 IV | óriás ellenében. A törpe a vádlott bajnoka, a vádlóé
670 IV | törpe a vádlott bajnoka, a vádlóé az óriás. Ha a vádlotté
671 IV | bajnoka, a vádlóé az óriás. Ha a vádlotté bukik, a bűnöst
672 IV | óriás. Ha a vádlotté bukik, a bűnöst égessétek porrá,
673 IV | mondja ki annak nevét.” A vád, íme, feltámadt, a bajnokok
674 IV | A vád, íme, feltámadt, a bajnokok a sorompóban állnak.~–
675 IV | íme, feltámadt, a bajnokok a sorompóban állnak.~– E bűnt
676 IV | Dalma elirtózva. Eközben a két bajnok a küzdtérre lépett,
677 IV | elirtózva. Eközben a két bajnok a küzdtérre lépett, az egyik
678 IV | Hová viszed, te dárda azt a fickót?~Az óriás hét láb
679 IV | mégis oly sovány volt, hogy a csontjait meg lehetett számlálni
680 IV | csontjait meg lehetett számlálni a ruháin keresztül.~A gyulák
681 IV | számlálni a ruháin keresztül.~A gyulák feltartott kard alatt
682 IV | feltartott kard alatt megesketék a bajvívókat, hogy Isten hatalmán
683 IV | azzal magukra hagyták őket.~A harcosoknak szabad volt
684 IV | volt egymással tréfálózni.~A törpe megállt a középen,
685 IV | tréfálózni.~A törpe megállt a középen, megvetve lábát,
686 IV | megforgatva orra előtt a dárdáját.~– Kis öcsém! –
687 IV | legyünk, fess célkarikát a gyomrodra, s amit azon kívül
688 IV | nem történt volna.~Eközben a két harcos folyvást ellenkezett
689 IV | roppant döféseket intézett a törpe felé, ki azokat mindannyiszor
690 IV | óriás döfésen kívül esett.~A törpe végre hátrálni kezde.~–
691 IV | jó léckirály. Köszöntetem a felhőket odafenn.~– Kérlek,
692 IV | fogsz esni – csúfolódék a törpe, ki szüntelen hátrálva
693 IV | törpe, ki szüntelen hátrálva a sorompó körül, egyszerre
694 IV | az óriás kopjáját, elveté a magáét, s mint egy kis vadkan
695 IV | egész hosszában végigesett a fövényen, s nagy tenyerével
696 IV | s nagy tenyerével megüté a földet.~A nép riadalt kiáltott.
697 IV | tenyerével megüté a földet.~A nép riadalt kiáltott. A
698 IV | A nép riadalt kiáltott. A törpe kirántá az óriás kardját,
699 IV | fejednek, te hosszú láb.~A gyulák és rhabonbánok erre
700 IV | közbeveték magukat, s félrevivék a bajvívókat.~– A vádlott
701 IV | félrevivék a bajvívókat.~– A vádlott fel van mentve;
702 IV | van mentve; az égnek hála, a bűnnek nincs neve – szólt
703 IV | könnyebbült kebellel. Ekkor a harmadik vádlottat hozták
704 IV | segélyeért, s ím, az napon a férfi, kit kerülnöm kelle,
705 IV | pillanatban kürtszó hallatszék a sorompók előtt, s a nép
706 IV | hallatszék a sorompók előtt, s a nép közt egy ifjú közeledék
707 IV | egy ifjú közeledék lóháton a khagán trónja felé. Ez ifjú
708 IV | lihegő kebellel fordult a vádlott nőhöz, s tétova
709 IV | ítéletet:~– Asszony, én értem a kísértő pillanat hatalmát –
710 IV | Elemér elfogódottan járult a khagán elé. Dalma arcának
711 IV | bíztál, elvégezém, s ezennel a hatalmat, mellyel felruháztál,
712 IV | örömek alatt repesett, s a kedves ifjút heves dobogásával
713 IV | Örömestebb állok előtted a szégyenpadon, mint tőled
714 IV | szégyenpadon, mint tőled távol a diadalszekeren.~– Miért
715 IV | jövél vissza?~– Kérdezd meg a fecskét, miért tér vissza
716 IV | fecskét, miért tér vissza a tavaszhoz. A jó rhabonbán
717 IV | tér vissza a tavaszhoz. A jó rhabonbán enyhébb fordulatot
718 IV | enyhébb fordulatot akarva adni a kínos jelenetnek, mely a
719 IV | a kínos jelenetnek, mely a nép előtt egy vezér arcát
720 IV | bár meg kelle őt nyugtatni a gondolatnak, mégis fájt
721 IV | magasságban, melyre felemelkedék. A szerelem még csak akkor
722 IV | számára van teremtve, tán a csillagok is lekívánkoznának
723 IV | Disabultól követ érkezett, s a khagán elé bocsáttatni kíván.
724 IV | inte, hogy vezessék elé a küldöttet.~Kubláj volt az,
725 IV | küldöttet.~Kubláj volt az, kezén a király egyetlen leányát
726 IV | földig hajolva közeledék a khagán elé; már az ajtónál
727 IV | háromszor ismétlé azt, míg a trónig ért.~– Üdvöz légy,
728 IV | pálmafája nemzetednek, hajnala a dicsőségnek. Légy általam
729 IV | hízeleg.~Az emír újrakezdé a virágos szókat, ájtatos
730 IV | leányát.~S ezzel levevé a halavány, reszketeg leány
731 IV | reszketeg leány fejéről a fátyolt. „Ez árulás!” –
732 IV | embereket boldogítni szoktak. Te a nőarcot kerülöd, s szerelmet
733 IV | volt, mert általa hívém a varchoniták kettészakadt
734 IV | hidegen, mily haraggal tekint a leányra, elkezdtek zúgolódni,
735 IV | zúgolódni, végre oda lépett a rhabonbán.~– Uram, khagán.
736 IV | Uram, khagán. Emeld föl a leányt. Melletted üljön
737 IV | harc.~– Nekem nincs kedvem a nősüléshez.~– A leány szép
738 IV | nincs kedvem a nősüléshez.~– A leány szép és ártatlan,
739 IV | törzsnek egyetlen virága. A kerek földön nem találandsz
740 IV | találandsz magadhoz méltóbbat.~– A szerelemre nem elég az,
741 IV | hogy van ok szeretni.~– De a nősülésre elég ok az, hogy
742 IV | nősülésre elég ok az, hogy a hon java úgy kívánja. Eddig
743 IV | trónja hátuljába vonultan a rhabonbánnal, az utóbbi
744 IV | Oh, atyám, segíts onnan a magas égből! Majd erőm hagy
745 IV | körül, nem is tudva gyanítni a khagán magaviseletének okait.~–
746 IV | szólt hevesen Dalma. – Vége a kihallgatásnak. Ma kedvetlen
747 IV | van. Kerüljétek kapuimat. A vezérek fejcsóválva hagyták
748 IV | vezérek fejcsóválva hagyták el a termet.~– Mi lelhette a
749 IV | a termet.~– Mi lelhette a khagánt? Sohasem voltak
750 IV | maradsz. – S ott hagyta a leányt.~A férfiak eltávoztával
751 IV | S ott hagyta a leányt.~A férfiak eltávoztával az
752 IV | országnagyok nejei jöttek be a terembe.~Dalma villámló
753 IV | itt? Ki hívott benneteket?~A legéltesebb hölgy, egy ősz
754 IV | parancsolják, uram, hogy a khagán menyasszonyát az
755 IV | országnagyok nejei veszik át, s a szent forrásban megfürösztve,
756 IV | magától, s bosszúsan válaszolt a nőknek:~– Az esetlen szokás.
757 IV | Uram, khagán – szólt a tisztes agg nő –: az ogur
758 IV | mindig egyenlő jogú volt a férfival.~– Az akkor volt! –
759 IV | Most másképpen lesz. A férj királya nejének, s
760 IV | férj királya nejének, s a nő férjének rabszolgája!
761 IV | rabszolgája! Takarodjatok!~A nők megütődve távoztak el:~–
762 IV | távoztak el:~– Mi lelte a khagánt? Sohasem bánt ily
763 IV | karokkal állt meg Halila előtt. A leány reszketve veté fel
764 IV | keserűen.~Dalma megfogá a leány kezét, s élesen tekintve
765 IV | irántam irgalommal.~– Amit a követ mondott, az mind hazugság.
766 IV | boldog, te szenvedsz.~– Nekem a panasz is tiltva van.~–
767 IV | nem tudó arccal ragadá meg a leány kezét, ki midőn azt
768 IV | Halila nem bírta megérteni a kifejezést Dalma szemeiben;
769 IV | engem? – folytatá Dalma, a leány érzelmeit fürkészve. –
770 IV | valakit mást szeretsz?~Halila a kérdező kezét magához vonta
771 IV | ragyogó arccal, s keblére voná a leányt.– Én védeni foglak.
772 IV | boldoggá teendlek – szólt Dalma a leány homlokát megcsókolva. –
773 IV | atyád haragja elől, hol a gondolat sem találand reád;
774 IV | reád; hadat kezdek miattad a fél világgal, hogy te boldog
775 IV | van. Mielőtt leáldoznék a nap, kedvesed karjai közt
776 IV | férfiai ők.~– Nincs több férfi a világon, csak ő.~– Jól van,
777 IV | tudhatnád, mennyire boldogította a halálra üldözöttet az, ki
778 IV | csak szerelmedre gondolj. A gyűlölet dolgait majd elvégzem
779 IV | Büszke légy reá, ha szereted.~A lány szíve szorult, mintha
780 IV | vissza akarta volna fojtani a szót.~– Jer, súgd fülembe –
781 IV | hallhatóan rebegé hevülő kebellel a kedves nevet:~– Elemér…~
782 IV | dühösen taszítá el magától a leányt, másikkal hevesen
783 IV | Halila ijedten tekinte rá. A kimondott név fölébreszté
784 IV | kimondott név fölébreszté a Dalma szívében a női féltés
785 IV | fölébreszté a Dalma szívében a női féltés szenvedélyeit.
786 IV | villámló haraggal tekinte a leányra, ki megsemmisülve
787 IV | szemek, e megtört állás, a lehajlott kezek imádásszerűen
788 IV | Halila rettegve látta, hogy a khagán könnyezik. – Mit
789 IV | mondá, hogy szeret valakit. A leány szép, őérte tért vissza
790 IV | jéghidegen emelkedék föl szívében a tiltó gondolat: „Te nem
791 IV | lehetsz boldog.”~Körös-körül a palota oszlopaira felírva,
792 IV | Semmi áldozat nem nagy a honért”. Dalma megroskadt
793 IV | nagysága előtt.~Fölemelé a leányt lábaitól, s csöndes,
794 IV | felháborodva?~– Miért háborog a tenger?– szólt Dalma, s
795 IV | ingadozol.~– Én nem, hamarább a föld – szólt Dalma, megerősítve
796 IV | megerősítve magát. – Vonulj a mellékterembe. Majd hívni
797 IV | nő vagyok. Vakmerő voltam a sorsot hívni fel küzdelemre,
798 IV | Hozd elém arcodat, azt a haldokló arcot, melynek
799 IV | szívem hideg legyen, mint a tied, ki már odafenn élsz.~
800 IV | tied, ki már odafenn élsz.~A fohász sikeres volt. Dalma
801 IV | várakozik ajtód előtt, uram.~A vér újra elözönlé Dalma
802 IV | mintha e hideg ércövtől várná a segélyt indulatai lángja
803 IV | mindazt kevésnek érzi, midőn a pillanat elérkezett.~– Szólni
804 IV | Dalmát. Semmi sem oly csábító a nőnek, mint a férfifájdalom.
805 IV | oly csábító a nőnek, mint a férfifájdalom. Inkább jókedvet
806 IV | felületes értelmét tartva meg a szónak.~– Úgy bizony kicsiny
807 IV | amelyikünk előbb meghal, a másik azt követni fogja.~–
808 IV | betegséged volt,~– Ahogy érett a szív, a vágyak tárgyat követelnek
809 IV | volt,~– Ahogy érett a szív, a vágyak tárgyat követelnek
810 IV | ábrándjainak.~– Böjtöt tartottál a „Dev”-ek napján, hogy éjszaka
811 IV | nevetsz.~– S megjelent előtted a jövendő kedves?~– Igen.
812 IV | álmomban; lelkem túláradott a gyönyör miatt. Ez álom boldoggá
813 IV | Elemér kétkedve felelt a kérdésre:~– Nem tudom.~Dalma
814 IV | panaszkodik, hogy fogva van a hideg égben, s nem lehet
815 IV | nő, van-e ily nő, Dalma?~A leány keble majd megszakadt
816 IV | Istennek jelenlétét érzé, s a kedves gyermeket, kit elaléltában
817 IV | rebegé:~– Elemér.~– Uram.~A leány felemelkedék, s félébren
818 IV | mindinkább összeroskadva a gondolat terhe alatt, mely
819 IV | Emberi hatalom alatt áll-e a szerelem?~Dalma büszke öntudattal
820 IV | szívéből ki tudja tépni a szerelmet.~– De nem volt
821 IV | vérzem el. – Sebet vágnak a fán is, midőn új ágat oltanak
822 IV | új ágat oltanak bele. Ez a leány téged szeret.~– Azért
823 IV | szellemcsöndes hangon.~S azzal a mellékterembe sietve, elévezeté
824 IV | mellékterembe sietve, elévezeté a várakozó leányt.~Halila
825 IV | rejtve.~– Ilyenkor legszebb a nő. A szemérempír legbájolóbb
826 IV | Ilyenkor legszebb a nő. A szemérempír legbájolóbb
827 IV | keblében indulatait, s elfogadá a leány remegő kezét.~– Vőlegényed
828 IV | hogy boldoggá teended őt.~A leány zokogva hajolt Dalma
829 IV | közel.~– Most menjetek. A Tula-szigeten ismered rejtett
830 IV | nyugalommal.~– Most távozzatok a palota rejtekajtaján. Röviden
831 IV | Röviden búcsúzzatok. El, el!~– A viszontlátásig! – rebegé
832 IV | Légy boldog örökre – szólt a leány, megcsókolva kezét.
833 IV | Soha nem látom őt többet!~A könnyek elolták a fájdalom
834 IV | többet!~A könnyek elolták a fájdalom tüzét. Azután megnyugodva
835 IV | mentve” – suttogá magában. „A szív jéggé fagyott. Megszabadultam
836 IV | aki szeret. Atyám! Ott a magas égben. Elégült vagy-e
837 IV | hívatlan látogató zavará meg a khagánt. Kubláj tolakodék
838 IV | fájdalmai közepett háborítá.~A bosszú kifejezése lassankint
839 IV | szakállodat, emír, s tipord a sárba – szólt neki gúnyolódva. –
840 IV | szólt neki gúnyolódva. – A leány, kit számomra menyasszonyul
841 IV | kővé változtattak.~ ~A Tula szigetén, magas nyírfáktól
842 IV | melybe Elemér Halilát vivé.~A sziget mellett el lehetett
843 IV | tilta mindenkit ott kikötni. A hagyomány szerint ott voltak
844 IV | Bertezena hamvai, s ott szoktak a fejedelmek összejönni az
845 IV | idején tanácsot kérnek tőle.~A magányos lak egészen fából
846 IV | mondatokkal volt beírva, a falak belseje simított tarka
847 IV | képei faragva. Körös-körül a vadul összenőtt lombok szentséges
848 IV | sötétje.~Két hó múlt azóta. A rejtett lak ajtai nappal
849 IV | voltak, csak midőn feljött a hold, s a magányos sziget
850 IV | midőn feljött a hold, s a magányos sziget fái susogtak
851 IV | esti széltől, lehete látni a széltől félreingatott lombok
852 IV | suhant ki, félve és futva.~A hold ismét úszik csendesen
853 IV | hold ismét úszik csendesen a felhők fölött, el-elbújva,
854 IV | el-elbújva, s átragyogva; a vízen egy keskeny csónak
855 IV | még egy férfi ül benne.~A szigetparton kikötnek. A
856 IV | A szigetparton kikötnek. A hajós megállítja társát. –
857 IV | jól fizetsz.~– Első vagy a varchoniták között, aki
858 IV | között, aki úgy szereti a pénzt.~– Tatár volt az anyám,
859 IV | ezt, hogy hallgatni tudj.~A hajós tenyerét nyújtá az
860 IV | örökre megtanult hallgatni. – A férfi az erdő sűrűjében
861 IV | sűrűjében tűnt el.~ ~A hold fénye besütött a rejtekház
862 IV | A hold fénye besütött a rejtekház ablakán, átlopózva
863 IV | sápadtan, mint kísértet.~A holdfény úgy illik mindkettőjük
864 IV | vállamra, kezedet add kezeimbe.~A férfi bágyadtan hanyatlik
865 IV | elhervadt, szemeiből kiégett a tűz, homlokát nem emeli
866 IV | hangon. Kezem hideg, mint a jég, s fejem forró, mint
867 IV | jég, s fejem forró, mint a tűz. Szegény nő!~– Miért
868 IV | szüntelen. Elhervadtam, mint a letört gally. Valaki megátkozott
869 IV | leszünk boldogok – szólt a nő, de ajkai rebegése tanúsítá,
870 IV | betegséget, mint az enyim?~– A vén jós ott a sziget alatt
871 IV | az enyim?~– A vén jós ott a sziget alatt azt mondá rólad,
872 IV | azután vége lesz mindennek.~A halál sejtelme csalhatatlan.~
873 IV | Halilára, s megsajnálta a szegény nőt, és azt gondolá,
874 IV | fog halni.~– Jó nő. Tehát a vén jós azt ígérte, hogy
875 IV | Nemsokára megszolgáltuk a sírt. Ott is jó lesz feküdni. –
876 IV | lesz feküdni. – Tehát menj a vén jóshoz, derék nő, s
877 IV | hamar. El ne feledkezzél, ha a szent fákhoz jutsz, értem
878 IV | vasát.~Halila odanyújtá a kardot. Elemér lázas örömmel
879 IV | most már nem reszketek.~A varchonitáknál ősi szokás
880 IV | szokás volt, hogy mikor a férfi haldoklott, mellé
881 IV | haldoklott, mellé fektették a kardot, s azzal együtt temették
882 IV | mondod „örökre”? – kérdé a nő keserű előérzettel.~Utolsó
883 IV | egyszer megszorítva kezét. A nő megcsókolá hideg homlokát.~–
884 IV | nekem mennyei üdv. Mielőtt a göncöl elfordulna, visszatérek,
885 IV | elfordulna, visszatérek, s a hajnal új napot hoz.~A nő
886 IV | s a hajnal új napot hoz.~A nő eltávozott, csókot és
887 IV | pillantást vetve vissza a küszöbről.~– Több hajnal
888 IV | az nem is hallhatá már.~A hold méla fénye szüntelen
889 IV | az ingatott lombok közül a padozatra. Elemér ábrándozva,
890 IV | Miért lopod ki belőlem a lelket? Miért mosolyogsz
891 IV | alakodat, csak én… Ülj mellém… A sírba is velem fogsz-e jőni?…
892 IV | keblemen fekszel, e kardot itt a te és az én szívemen egyszerre
893 IV | egy helyre megyünk… Tehát a szellemek találkoznak a
894 IV | a szellemek találkoznak a túlvilágon! Úgy boldogság
895 IV | Harmadnap este, hogy én elhagyom a földet, te is utánam jössz.
896 IV | jössz. Addig én elkészítem a vőlegényi sátort, napsugárból,
897 IV | arcát, s tagjai reszkettek a kéjtől, mely lelkét elfutotta.~
898 IV | percben halkan felnyílt a hajlék ajtaja, s a küszöbben
899 IV | felnyílt a hajlék ajtaja, s a küszöbben megjelent ama
900 IV | megjelent ama férfi, kit a megölt hajós a szigetre
901 IV | férfi, kit a megölt hajós a szigetre hozott. A jövevény
902 IV | hajós a szigetre hozott. A jövevény csöndes léptekkel
903 IV | Meglátta, hogy milyen halvány. A láz gyötörte éppen.~– Valóban
904 IV | fiú – dörmögé az idegen. – A szerelem megárthatott neki.
905 IV | mint múlok ki?~– Áldom a sorsot, hogy nem halálod
906 IV | mit cselekedtél, midőn a király leányát elszöktetéd.
907 IV | százszor kedves előttem a halál, mert várhatok rád
908 IV | halál, mert várhatok rád a túlvilágon… Imádlak… Lelkedet
909 IV | körülem lebegett mindenütt, a te arcod volt az, mit előttem
910 IV | előttem láttam… Tégedet ígért a sors nekem… Az ígéret nem
911 IV | nyakát nemzetembeli férfi a halálcsapás előtt? Orozva
912 IV | kardját, megvillantá azt a holdsugárban, kényszerítve
913 IV | karjára támaszkodva, míg a másikkal kardját emelé.~
914 IV | óvatosan közelge vissza, a két kard előbb halkan csattant
915 IV | előbb halkan csattant össze, a viadal mindig hevesebb lett.
916 IV | acélok szikrákat hánytak a holdsugárban, végre Elemér
917 IV | gúnyosan Elemér. – Várd el, míg a halál önkényt elejt, akkor
918 IV | mert vezetőnek küldlek a másvilágra!~Kubláj nem merte
919 IV | merte őt megtámadni többé. A hős azonban érzé, hogy szíve
920 IV | vér nem jött döfés után a sebből, melyet a haldoklón
921 IV | döfés után a sebből, melyet a haldoklón ejte, s arcán
922 IV | egy torzvonása sem volt a fájdalomnak utána.~Azzal
923 IV | ördögi vérörömmel foglalta el a holt ifjú helyét, s annak
924 IV | míg Halila visszaérkezik.~A nő gyorsan járt, imádkozott
925 IV | gyorsan járt, imádkozott a szent fák alatt, felkereste
926 IV | szent fák alatt, felkereste a jóst, az gyógyszerül egy
927 IV | hogy e fa lombjai csak a holtak számára zöldülnek,
928 IV | aggodalomtól dobogó szívvel a kis hajlékba vissza, s még
929 IV | kis hajlékba vissza, s még a küszöbben susogá:~– Elemér!
930 IV | odasimult, és kezét kinyújtá a kereveten ülőé után.~Azon
931 IV | Halila hátratántorodék, a szó elhalt ajkán. Kubláj
932 IV | húzódott közelebb hozzá:~– A férj itt fekszik lábaimnál.
933 IV | piroslik. Nem óhajtod-e, hogy a tieddel egyesüljön?~Halila
934 IV | pillanatban azon ritka nemével a lélek jelenlétének, mely
935 IV | Kubláj megütközve tekinte a nő szemébe.~– Te engem üdvözölni
936 IV | engem.~– Könnyű volt ott a győzelem, ahol nincs ellenállás.
937 IV | Te nem értesz mindent. A khagán meg akart tőlem menekülni,
938 IV | ő csak sejtett.~– Tehát a khagán maga szöktetett el
939 IV | lássad, most is bürköt hoztam a parti ingoványból, míg ő
940 IV | rejtélyes kedvese?~– Miként?~– A varchonitáknál ősi szokás,
941 IV | gyilkosa nem ismertetik, a holttestet a legközelebbi
942 IV | ismertetik, a holttestet a legközelebbi rokon ravatalra
943 IV | ravatalra fektetve viszi a khagán elé, s felhívja mindazokat,
944 IV | gyanúja van, hogy kezüket a holt sebére téve esküdjenek
945 IV | halálában nem vétkesek. Ha a seb vérzik, az azt jelenti,
946 IV | vérzik, az azt jelenti, hogy a gyilkos tette rá kezét.
947 IV | rá kezét. E törvényszék a Zomotor, a halálújítás.
948 IV | E törvényszék a Zomotor, a halálújítás. Te elhozod
949 IV | halálújítás. Te elhozod a khagán elé a halottat. Én
950 IV | Te elhozod a khagán elé a halottat. Én balfelől állandok
951 IV | akit gyűlölök.~– Te is, a hulla is fátyollal lesztek
952 IV | fátyollal lesztek letakarva; a vérehagyott tetem senkinek
953 IV | senkinek sem leend árulója, a holt arcát nem látandja
954 IV | egyszerre felrántod róla a leplet. És akkor az, ki
955 IV | szólt elgondolkozva tervén a nő.~– Kezet reá – szólt
956 IV | bosszút akarok állani – szólt a nő, megrázva Kubláj kezét,
957 IV | ki nem vette észre azt a fenyegető villámot, mely
958 IV | villámot, mely e percben a hölgy szemeiből feléje lobbant.~
959 IV | lobbant.~Apja vére lángolt fel a nő szívében.~
960 V | V.~A honalapítás ünnepére összegyűlt
961 V | összegyűlt szent berkeiben a nemzetnek színe java.~Azon
962 V | ünnep szentelve, mikor még a varchoniták szegény rabszolganép
963 V | bőrébe öltözve jelentek meg a férfiak, saját kezük szőtte
964 V | kezük szőtte öltönyökben a nők, mint egykor Bertezena
965 V | minden mozdulatnál kitűnt a férfi-erőre szoktatott izmok
966 V | szoktatott izmok játéka.~A hölgyek szemérmesen tekintének
967 V | alakjára, büszke önérzettel a férfiak. És Dalma elpirult,
968 V | tekintete van függesztve.~A vezérek üllőt, kalapácsot
969 V | Dalma izmos kezébe fogá a nehéz pörölyt, s a nép színe
970 V | fogá a nehéz pörölyt, s a nép színe előtt a szikrázó
971 V | pörölyt, s a nép színe előtt a szikrázó vasból kardot kovácsolt,
972 V | könnyeztek, midőn beszélt, a nép azt hívé: örömkönnyek.~
973 V | Ekkor nyakába akaszták a fejedelmi kacagányt, s egy
974 V | egykor Bertezena parancsait.~A nép választottai tisztelegve
975 V | legelőbb hét agg rhabonbán, s a legvénebb végigsimítva ősz
976 V | alattad hal meg. Élj sokáig.~A hét vén rhabonbán elvonult,
977 V | jött utánuk hat vezér: a hetedik, a legifjabb, nem
978 V | utánuk hat vezér: a hetedik, a legifjabb, nem volt ott.
979 V | Élj dicsően és sokáig.~A nép azt hívé, Dalma örömkönnyeket
980 V | kellett volna hallania.~A vezérek után jött hét ogur
981 V | Dalma keserűen tekinte a szónoknőre, ki oly szomorú
982 V | pihegő kebellel járult elé a kiválasztott hajadon, nem
983 V | jutalmazzon szerelemmel a sors, mindenkitől légy szeretve,
984 V | Kis vezérök bátran állt a khagán elé, s elmondá rövid
985 V | megnövünk, mink is veled megyünk a harcba!~Dalma sóhajtva tekinte
986 V | örvendő arcok vették körül. A nép boldog volt, és derült,
987 V | boldog volt, és derült, a fák fel voltak koszorúzva,
988 V | fogott rajta.~Majd jöttek a „hegedősök” húros hangszereiken
989 V | dalokat verve; megszólalt a koboz és tilinkó, s míg
990 V | hőskölteményeket daloltak, körbeállt a fiatalság, s eljárta a „
991 V | körbeállt a fiatalság, s eljárta a „dalitáncot”. Az ifjak kezeikkel
992 V | dalitáncot”. Az ifjak kezeikkel a csatát utánozva táncoltak,
993 V | utánozva táncoltak, közbe a hölgyek szelíd éneklése
994 V | zengett.~E pillanatában a közörömnek egyszerre szomorú
995 V | szomorú kürthang rivallt meg a háttérben, s míg a mulatozók
996 V | rivallt meg a háttérben, s míg a mulatozók botránkozva tekintének
997 V | baljóslatú hang szólalt meg:~– Ez a zomotor hangja.~A khagán
998 V | Ez a zomotor hangja.~A khagán megdöbbenve tekinte
999 V | mellette, trónjára könyökölve.~A gyászhangok mindig közelebb
1000 V | s nemsokára lehete látni a szekeret, melyen fehér lepellel
1-500 | 501-1000 | 1001-1073 |