Fezejet
1 II | szólt Dalma. – Én leányod vagyok.~A khagán szomorúan felsóhajtott.~–
2 II | szeretném tudni mégis: miért vagyok én tőlük különböző?~– E
3 II | kivétel.~– Én fejedelem vagyok, az emberek közül kivétel.
4 II | emlékezel reám? Én Elemér vagyok. Arcom változott-e, vagy
5 II | enyim, hogy ahol én nem vagyok, te ott lehess. Ha én keleten,
6 III| elütöttem közülök: én vérszopó vagyok.~– Azt megmutattad, nagy
7 III| Sereged elhullt. Magam vagyok utolsó, ki megmenekült a
8 III| irtózom a haláltól. Itt vagyok, verjétek szívembe a tőrt,
9 III| vádolj azzal, hogy kegyetlen vagyok. Ím, egy menekvésre nyújtok
10 III| rangra nem tekintek, nem vagyok válogatós. Az elsőnek adom,
11 III| Én az ogur nép követe vagyok. Kubláj suttogva mondá Disabulnak: –
12 III| valamit. Most jó kedvemben vagyok.~Halila még mindig ott térdelt
13 III| Én a csuvasz nép követe vagyok.~– Ki az ördögöké? – kérdi
14 III| meghallották szavam. Jertek! Tiétek vagyok!~A téren senki sem volt
15 III| meg. Én jó, szerető apád vagyok. Ha szenvedtél eddig, az
16 III| álmodom, álmodom és boldog vagyok – rebegé reszkető szóval
17 IV | fejedelmem előtt.~– Bolondokkal vagyok körülvéve? – kiálta Dalma,
18 IV | kihallgatásnak. Ma kedvetlen vagyok. Ne jöjjön elém senki semmi
19 IV | nem emberi, és én csak nő vagyok. Vakmerő voltam a sorsot
20 IV | felnyitva, körültekinte:~– Hol vagyok? Mi lelt?~– Elszédülél,
21 IV | velem, mit kívánsz. Én kész vagyok.~Dalma megragadá hévvel
22 IV | megnyugodva kelt föl.~„Meg vagyok mentve” – suttogá magában. „
23 IV | többé oly büszkén.~– Erőtlen vagyok, ugyebár? – szól reszketeg
24 IV | sajnálsz engem? Én boldog vagyok, hogy ápolhatlak.~– Menyasszonyéjed
25 IV | újra felvirulsz. Én boldog vagyok, ha arcod láthatom, s álmaid
26 IV | Ha megmondom, hogy ki vagyok, megtudod, hogy mit akarok –
|