Fezejet
1 II | delén túl valánk már, midőn egyszerre mindkettőnknek gyermekünk
2 II | ismétlé a véresküt, Dalma egyszerre felrezzent e csengő férfias
3 II | vezért, vére arcába szökellt egyszerre, reszkető ajkakkal, tétovázva
4 II | lovaglánk a futó dámvadat űzve. Egyszerre egy forrás mellett oroszlánnyomokra
5 II | bukkantunk. Mint hagytunk fel egyszerre a dámvad űzésével, hogy
6 II | riadó. A te arcod kigyulladt egyszerre, mint az éjszakai égés,
7 III| éjféli csillag feljött, egyszerre kioltottak minden tüzet
8 III| hogy ő két kézzel szokott egyszerre harcolni.~Kíséretében ott
9 III| ha mindjárt kőszikla is. Egyszerre három hadsereget küldék
10 III| tántorogva, mint egy holdkóros.~Egyszerre elejtett kardjára talált
11 III| midőn a főmágusz intésére egyszerre fellángolt az izzó bálvány,
12 III| három hadseregem veszett el egyszerre.~– Oh, de én nem bántottalak
13 IV | hogy midőn a rhabonbánok egyszerre három bűnvádlottat találtak
14 IV | hátrálva a sorompó körül, egyszerre hirtelen visszafordult,
15 IV | siessenek előadni.~Ekkor egyszerre belép egy hírnök, jelentve,
16 IV | Dalmára, szólni akart, de arca egyszerre kigyulladt, s szemérmesen
17 IV | kígyóra tapodott, sikolta föl egyszerre Dalma, s míg egy kezével
18 IV | mosolyban törve ki, midőn egyszerre jéghidegen emelkedék föl
19 IV | lelkére súlyosult.~E percben egyszerre magához tért Dalma, s sötét
20 IV | itt a te és az én szívemen egyszerre keresztülütném, hogy soha
21 IV | hanem leány!~Új nap gyulladt egyszerre Elemér szívében. Örvendetesbet
22 IV | Hajtsd meg fejedet.~Elemér egyszerre büszkén egyenesedett föl.
23 IV | látandja addig senki, ekkor egyszerre felrántod róla a leplet.
24 V | pillanatában a közörömnek egyszerre szomorú kürthang rivallt
25 V | elszörnyedve szökött vissza. A vér egyszerre elkezde felszökellni a sebből,
26 V | hangon. – Igen, én! – kiálta egyszerre vakmerően Kubláj, s lásd
|