Fezejet

 1 II |           Az avar khagán, az ősz Oldamúr haldokolva feküdt sátorában.
 2 II |      ágya felé.~– Ne zúgolódjál, Oldamúr. Még nem zöldült ki a tubafa
 3 II |       Fiam, Dalma fiam – sóhajta Oldamúr, s e gondolatnál még halványabb
 4 II |           Légy készen halálodra, Oldamúr– szólt fejét meghajtva a
 5 II |         Meghajtom fejemet – szól Oldamúr átszellemült arccal. Mint
 6 II |          szebb hazákból? – kérdé Oldamúr.~– Ott járt, hova őseid
 7 II |           és ez új alak te vagy.~Oldamúr megdicsőült arccal rebegés:~–
 8 II |         apádnak odafenn? – szólt Oldamúr az elsőhez.~– Mondd meg
 9 II |    valami alig észrevehető hamv.~Oldamúr odainté őt magához.~– Jer
10 II |       ifjabbak leghátul maradva. Oldamúr megfogta Dalma kezét. Nem
11 II |        hallám e kiáltást – szólt Oldamúr Dalmához fordítva arcát. –
12 II |         is hallottam azt – szólt Oldamúr –, s a túlvilágon emlékezni
13 II |   kezével tiltva inte Elemérnek.~Oldamúr biztatva szóla hozzá.~–
14 II |    sápadtan rebegé:~– Emlékezem.~Oldamúr gyönyörteljes arccal inte
15 II |      Dalma! Te reszketsz – monda Oldamúr, gyermeke kezét megfogva.~
16 II |             Ily korán! – sóhajta Oldamúr. – Te küzdelemre hittad
17 II |          mindenütt boldog leend.~Oldamúr megszorítá Dalma kezét.~–
18 II |           Elemér meghajtá térdét Oldamúr előtt, annak hideg kezét
19 II |        alatt.~– Vezérek! – szólt Oldamúr a körülállókhoz, kik tiszteletteljesen
20 II |  reszketeg hangon szólt hozzá:~– Oldamúr, az idő lejárt, készülj
21 II |           készülj a hosszú útra! Oldamúr nem felelt. Szemei csukva
22 III|         paripa és egy szűzleány.~Oldamúr halálának hírére örömünnepet
23 III| előreállt, mint egy rúd.~– Tehát Oldamúr meghalt, s a király, ki
24 III|      kétkedni, gyanakodni. Midőn Oldamúr udvaránál voltam mint követ,
25 IV |        Ezzel áldá meg a haldokló Oldamúr utodát. Az áldás megfogamzott.