Fezejet

 1 III|               Oh, átkozott vihar! – kiálta szakállát tépve a király.
 2 III|       Disabulnak. – Mi kell neki? – kiálta ez dühvel. – Ha éhes, tömjétek
 3 III|           Hát tégedet ki véd meg? – kiálta Disabul, megzördítve kardját.~–
 4 III|    meglepetésén, újra kemény hangon kiálta: – Ha mennybéli követ vagy
 5 III|          még, akinek valami kell? – kiálta fölemelkedve trónjában,
 6 III|      boglárát süvegéről.~– Netek! – kiálta, azt a nép közé vetve. –
 7 III|          más, mint puszta testem! – kiálta Disabul, ruháit felszakítva,
 8 III|      megtudni, ha férfi vagyok-e? – kiálta rám büszke tekintettel. –
 9 III|               Miről beszélsz hát? – kiálta bosszús türelmetlenséggel
10 IV |             vádoltatik~– Hazudsz! – kiálta Dalma, hevesen fölpattanva
11 IV |            dárdáját.~– Kis öcsém! – kiálta le hozzá fitymálva. – Láttál-e
12 IV |            indulattól csengő hangon kiálta:~– Miért jövél vissza, mielőtt
13 IV |            Jelenléted felháborít! – kiálta Dalma lángra gyúlt arccal,
14 IV |          üljön ő.~– Ki kérdezett? – kiálta Dalma szokatlan haraggal.~–
15 IV |     Bolondokkal vagyok körülvéve? – kiálta Dalma, türelmetlenül lépve
16 IV |        férfival.~– Az akkor volt! – kiálta Dalma csattogó szóval, egészen
17 IV |               Elemér! Mit akarsz? – kiálta Dalma irgalomért könyörgő
18 IV | menyasszonyul hozának.~– Értelek! – kiálta fel Elemér.~– Akkor megöltél,
19 IV |      temessem el?~Dalma indulatosan kiálta fel:~– Ha értesz, és mégsem
20 IV |           az emír, s fagyos gúnnyal kiálta~– Nem alszom.~Halila hátratántorodék,
21 IV |             Kubláj csodától elfogva kiálta fel:~– Astarothra! E nő
22 V  |     rámutatott egyenesen.~– Őreá! – kiálta Dalma megdöbbenve. – Ő Disabul
23 V  |       szigorú hangon. – Igen, én! – kiálta egyszerre vakmerően Kubláj,
24 V  |       parancsolsz e földön többé! – kiálta Kubláj. Én ország-világ