Fezejet

 1 I  |        vannak ellátva; itt beszél Isten a földdel, midőn azt akarja,
 2 II |          Hiába; megtagadta az élő Isten. Koszorútlan fővel fogok
 3 II |          még csak élni. Ezt izeni Isten neked.~– Meghajtom fejemet –
 4 II |           lélekkel fogadtam, amit Isten adott, s íme, amidőn még
 5 II |     helyzetben, minőt nem teremte Isten, minőre nem gondoltak az
 6 II |        gondoltak az emberek soha. Isten gyengének alkotá a nőt,
 7 II |           gyengének alkotá a nőt, Isten szeretni alkotá a szívet;
 8 II |           hívhassam vezéreidet.~– Isten segítsen. Óhajtom e harcodat,
 9 II |            Van: – az erős akarat. Isten megírta útját a csillagoknak;
10 II | összecsapva, csendesen kiálták:~– Isten. Ormuzd. Jóél. Kinek jelképe
11 II |        esküdött. – Esküszöm reád, Isten, Ormuzd, Jóél. Hogy népemért
12 II |    eskümet, és légy tanúm örökké. Isten, Ormuzd, Jóél.~– Én is hallottam
13 II |          kezét, halkan rebegve:~– Isten veled. – Szíve úgy dobogott,
14 II |          ez, erőt vevén szívén. – Isten veled.~Elemér meghajtá térdét
15 II |          megoltalmazd.~– Vezérek, Isten hozzátok – szólt Elemér
16 III|          rebegé:~– Te láthatatlan Isten, kinek lételét megholt anyám
17 III|        Egyetlen, soha el nem múló Isten! Légy velem! S ha van szemed
18 III|      idegen Istent hí segélyül.~– Isten! Mindenható! – sikolta a
19 IV |      kerek világ minden országait Isten sűrű csapásai látogatták,
20 IV |     megesketék a bajvívókat, hogy Isten hatalmán kívül semmi bűbáj
21 IV |    szükségem kopott babonáitokra. Isten nem vezérelteti kezeit asszonyok
22 IV |        meg előttem, kinek arcában Isten arcára ismerék. Egymaga
23 IV |     Utolsó áldása volt az neki.~– Isten veled – susogá, még egyszer
24 Uto|           Theater anzulocken.”~Az Isten áldja meg ezért a jó rekomendációért.~