Fezejet

 1 I  |              s a vének még emlékeztek boldog, rég elmúlt időkre, mikről
 2 II |           sírba szálltak?~– Azt, hogy boldog azon apa, kinek fiai a hazáért
 3 II |              legkedvesebben tőlem, ha boldog emlékeiteket hallom. Ne
 4 II |               így országunk mindenütt boldog leend.~Oldamúr megszorítá
 5 III|              most tán egy tevehajcsár boldog neje volnék.~– Miért nem
 6 III|       háborúról. Pap leszek. Elmegyek boldog Arábiába keringelő barátnak.
 7 III|           most is álmodom, álmodom és boldog vagyok – rebegé reszkető
 8 IV | alázatossággal. – Ha tudnád, mennyire boldog ő, hogy lábaidnál fekhetik.
 9 IV |            mind hazugság. Te nem vagy boldog, te szenvedsz.~– Nekem a
10 IV |               a fél világgal, hogy te boldog lehess azzal, akit szeretsz.
11 IV |             suttogá magában. – Milyen boldog, hogy őt szeretheti, hogy
12 IV |       szállíta háborgó indulataira, s boldog eszmék hízelgék körül szívét,
13 IV |            lehetsz nő. Te nem lehetsz boldog.”~Körös-körül a palota oszlopaira
14 IV |                 sóhajta Dalma.~– Légy boldog örökre – szólt a leány,
15 IV |              Miért sajnálsz engem? Én boldog vagyok, hogy ápolhatlak.~–
16 IV |               az ég oltalmazzon. Légy boldog örökre.~– Miért mondod „
17 IV |           hogy te újra felvirulsz. Én boldog vagyok, ha arcod láthatom,
18 IV |                sóhajta Elemér. – Légy boldog örökre! – suttogá, midőn
19 V  |           felvirulva, és légy áldott. Boldog, aki alattad születik, s
20 V  |               aki alattad születik, s boldog, aki alattad hal meg. Élj
21 V  |           tűzhelyeink körül. Légy oly boldog egykor, mint mi mindnyájan
22 V  |             arcok vették körül. A nép boldog volt, és derült, a fák fel
23 Uto|              idiómát.~Amiket most Te, boldog idők szülte olvasóm, furcsa