Fezejet

 1 I  |             más akármi vadat, kiket senki sem vesz számba.~És mégis
 2 II |            adott, s íme, amidőn még senki sem tudott létedről, egyedül
 3 II |             kell, hogy meg ne tudja senki női létemet, esküszöm, hogy
 4 II |      annyira közel hozzám nem jöend senki soha, s ha meghalok, átok
 5 III|             elsőnek adom, aki szól. Senki sem szólt. Halila szégyen
 6 III|             kezeibe rejté.~– Látod: senki sem akar nejévé fogadni –
 7 III|  üldözöttnek, ki szereted azt, akit senki sem szeret már! Egyetlen,
 8 III|       ótalomért folyamodott hozzám, senki se merje bántani: legyen
 9 III|         arccal maradt ülve trónján. Senki sem meré őt háborítani.~
10 III|              Tiétek vagyok!~A téren senki sem volt már, a népség sátoraiba
11 III|            álmomban se hallja tőlem senki –, monda a király, s leányához
12 IV |        voltak bűvölve tekintetétől, senki sem tudott számot adni róla,
13 IV |    kedvetlen vagyok. Ne jöjjön elém senki semmi kérelemmel. Ma rossz
14 IV |         hisz mi titokban élünk itt. Senki sem izent, senki sem keresett,
15 IV |         élünk itt. Senki sem izent, senki sem keresett, mióta itt
16 IV |      beszélek veled. És mégsem vagy senki. Nem látja más alakodat,
17 IV | Örvendetesbet nem mondott neki soha senki, mint halálos ellensége.
18 IV |            arcát nem látandja addig senki, ekkor egyszerre felrántod
19 V  |            legifjabb, nem volt ott. Senki sem tudta, hová lett.~Pedig
20 V  |       Holtteste úgy elveszett, hogy senki sem talált rá többé.~Dalma
21 Uto|            A nyelvünket nem értette senki az államalkotó elemekből: