Fezejet

 1 I  |       az élet? Próbáljuk meg, jól metszenek-e a magunk kovácsolta
 2 II |      még?~– Te voltál az, óh, jól emlékezem.~– S midőn hosszú
 3 II |       Dalma kezét.~– Értelek, jól értelek.~Elemér elcsüggedt
 4 III|    gyalázatomra lettek volna. Jól tették, hogy elvesztek.
 5 III|  engem mindenki kikerül, mert jól tudják, hogy haragod van
 6 III|    térdeidtől hurcolnak el.~– Jól van – monda Disabul. – Ne
 7 III|      e leányt, s nézzétek meg jól: az én leányom ő. Szép,
 8 III|        vagy félni tudnak igen jól.~– Nagyon jól tudták ők,
 9 III|     tudnak igen jól.~– Nagyon jól tudták ők, hogy aki őt meg
10 III|     Disabul – szólt Elemér. – Jól tudva azt, hogy te mennyire
11 IV |  minden vonására figyeltek.~– Jól tudjuk, oh, uram – folytatá
12 IV | életemben, de azt megtanultam jól, megbocsáss, ha szavaidban
13 IV |    férfi a világon, csak ő.~– Jól van, nagyon jól. Jer közelebb
14 IV |     csak ő.~– Jól van, nagyon jól. Jer közelebb hozzám. Suttogjunk
15 IV |  babonás fiú voltam mindig.~– Jól tudom, most is az vagy.~–
16 IV |  Örömest szolgálnék még, mert jól fizetsz.~– Első vagy a varchoniták
17 IV |   gondolá Elemér búsan. – No, jól van. – Nemsokára megszolgáltuk
18 IV |    kardomat. Ne kérdd: minek? Jól esik, ha megtapinthatom
19 IV |      néma, kezem mozdulatlan. Jól tudom, hogy ez álom, és
20 IV |       is szeretsz nagyon: oh, jól tudom én azt. De egyre nem
21 V  |  engem félreismer.~– Ismerlek jól – szólt közbe Halila. –