Fezejet

 1 II |         Hetednapon fölébrede, s amit ezalatt a túlvilágon járt
 2 II |      nyugodt lélekkel fogadtam, amit Isten adott, s íme, amidőn
 3 II |         e szavakat mondá neki: „amit a vak sors eltévesztett,
 4 II |            Legyen bárminő nagy, amit fogadék, megtartom azt.
 5 II |        számon kérendem tőletek, amit rátok bíztam itt alant.
 6 III|          itt azt kell akarniok, amit én akarok.~– Ne feledd,
 7 III|        keveset hallgatok. Tégy, amit akarsz. Háromszázezer hősöm
 8 III|     átkarolá, s mintha sejtené, amit még bizonyosan nem tud,
 9 III|    mehessen ahova akar, tehesse amit kíván, legyen szabad és
10 III|       félre. E leány ne hallja, amit mondok. Halila apja intésére
11 IV |       célkarikát a gyomrodra, s amit azon kívül találok beléd
12 IV | hallható hangon rebegé:~– Uram, amit rám bíztál, elvégezém, s
13 IV |         ez időt, s félve attól, amit óhajtott, sürgeté őket,
14 IV |      légy irántam irgalommal.~– Amit a követ mondott, az mind
15 IV |       Oh, én remélni sem merem, amit ígértél, őrültség volt tőlem
16 IV |        szavaimnak. Felejtsd el, amit mondtam. Én megcsaltalak.
17 IV |         örömest beszélek veled. Amit hibáztál, azt ifjúságodnak
18 IV |    ábránddal –, s bebizonyítom, amit kérdezél.~– Meghalni könnyű,
19 IV |   kínzás, üldözés, keserv volt, amit nála találtam.~– Értetlenül
20 IV |      beszél, mert azt is tudja, amit ő csak sejtett.~– Tehát
21 V  |        oh, Dalma, ki megtartád, amit apáid szereztek, lásd hazádat