Fezejet

 1 II |         mert egykor szükséged leend rá, hogy mindig szemeid előtt
 2 II |         fogok meglátni. Gondoljatok rá, hogy egykor találkozni
 3 II |          szóval.~Észrevétlenül jött rá a halál. Csak arra várt,
 4 III|         együtt, hogy ne nézhessetek rá! Le fogjátok-e ugatni a
 5 III| jóllakhatott vele; hamarább ihatnék rá: mondjátok meg neki, hogy
 6 III|     gyűlölsz, és én nem adtam neked rá okot soha.~– Te nem. Anyád
 7 III|         soha.~– Te nem. Anyád adott rá okot, amiért szült.~– Sohasem
 8 III| körültekinte. Mindenki bámulva néze rá. – Hát nincs-e férfi az
 9 III|                Mit akarsz? – ordíta rá Disabul.~– E hölgyet megszabadítani.~–
10 III|         fogod háborítni… – Esküszöm rá!~– Hogy semmi velünk ellenséges
11 III|   szövetséget nem kötsz.~– Esküszöm rá!~– Hogy trónodat, mely holtod
12 III|              ordíta fel:~– Esküszöm rá! Megesküdjem-e még arra
13 III|             övé legyek…”~– Esküszöm rá, szabad leend – szólt Disabul.~–
14 IV |       közöttünk? Mert eset nem volt rá soha.~– Uram. Első honalkotóink,
15 IV |          Halila csodálkozva tekinte rá.~– Te nevetve gyilkolsz
16 IV |         szavaimnak, de okot adhatok rá. Látod arcomon, mint örülök,
17 IV |              Halila ijedten tekinte rá. A kimondott név fölébreszté
18 IV |             Ha most vigyázott volna rá gyanakodó szem, az asszonyt
19 IV |       jelenti, hogy a gyilkos tette rá kezét. E törvényszék a Zomotor,
20 V  |    elveszett, hogy senki sem talált rá többé.~Dalma halála után