Fezejet

 1 I  |         az idegennek.~Bertezena lett fejedelmük, s a geoug nagykhán
 2 I  | nagykhánt; egy fegyverkovácsból lett fejedelem, kinek király
 3 II |       Csata, csata! Milyen szép lett volna meghalnom ott! Ott!
 4 II |      gondolatnál még halványabb lett, mint azelőtt.~E pillanatban
 5 II |        Híreszteld el, hogy fiad lett, s neveld őt annak. Ha majdan
 6 III|   alatta a tüzet. Az érc izzóvá lett lassankint, az éjben egyedül
 7 III|    rossz hírt hozok.~– Akkor jó lett volna, ha magadat ott künn
 8 III|         Disabul arca sötétvörös lett e magasztalástól.~– Az ég
 9 III|   mondám neki: „Mily szép leány lett volna belőled, kár, hogy
10 III|   tizenhat éves ifjú meglepetve lett volna ennyi szépség láttára.
11 III|         leventét kísérték.~Jobb lett volna nem álmodnia oly boldogan.~
12 IV |          az asszonyt lehetetlen lett volna meg nem ismernie benne.~–
13 IV |     csak neked van szíved?~– Ne lett volna soha! Oh, így belső
14 IV |        a viadal mindig hevesebb lett. Az acélok szikrákat hánytak
15 IV |        s gyanúja mindig erősebb lett, hogy Dalma őt szerette,
16 V  |      ott. Senki sem tudta, hová lett.~Pedig neki kellett volna
17 V  | országod emiatt Disabul országa lett, néped az ő alattvalója,
18 Uto|         azokról meg gondoskodva lett a cenzúra intézménye által.~
19 Uto|        a nemzeti színházban meg lett engedve. A hatás nem maradt
20 Uto|        a tavasz kinyílik. – Így lett később belőle regény. –