Fezejet

 1 II |         Oldamúr Dalmához fordítva arcát. – Akkor nekem szólt az,
 2 II |         Dalma atyja keblére rejté arcát, fuldokolva: – Emlékezem,
 3 III|            Hörgé Disabul, elfedve arcát. – Pofád sápadt, mint ki
 4 III|      megpillantá atyjának mogorva arcát, hirtelen kiragadá magát
 5 III|           roskadt, s meggyalázott arcát kezeibe rejté.~– Látod:
 6 III|   kebelére.~Halila az égre emelve arcát és összekulcsolva kezeit,
 7 IV |            felemelve szégyenpiros arcát. – Örömestebb állok előtted
 8 IV |        mely a nép előtt egy vezér arcát megalázta, közbeszólt:~–
 9 IV |   magaddal – szólt, félrefordítva arcát. Én beleegyezem. Most távozz
10 IV |         Dalma gyűlölettel fordítá arcát Halila felé, oly gyűlölettel,
11 IV |           vér újra elözönlé Dalma arcát, arra nem várt, hogy ily
12 IV |       hízelegve kedvesének nevez; arcát arcomra fekteti, s könnyeit
13 IV |     zsámolyára, félrefordítá tőle arcát, mintha félne tekintetével
14 IV |       szólt Dalma, elfordítva égő arcát. – Mondd, hogy engedelmeskedel.~–
15 IV |         reszketek előtte – szólt, arcát annak keblére rejtve.~–
16 IV |        akkor lerogyott térdére, s arcát ágya leplei közé takarva,
17 IV | gyönyörrel emelé föl álommosolygó arcát, s tagjai reszkettek a kéjtől,
18 IV |     állandok trónja mellett, hogy arcát szemlélhessem. Minek örülsz?~
19 IV |         sem leend árulója, a holt arcát nem látandja addig senki,
20 V  |       egytől.~Dalma kezeibe rejté arcát.~Végre hét kisded jött elő.