Fezejet

 1 II |                     II.~Alkonyodva tekinte vissza a nap Irgana-Kon
 2 III|         király őrjöngő fájdalommal tekinte szét, s meglátott egy katonát,
 3 III|         Disabul őrült álmodozással tekinte a levegőbe, határozatlan
 4 III|        felült reá, és sötét arccal tekinte Elemérre, mintha ijeszteni
 5 III|               S gyászoló epedéssel tekinte a távozó ifjú után, ki nemsokára
 6 III|       veszve minden. Disabul vadul tekinte szét, szilaj tekintete majd
 7 III|          Halila. Disabul szomorúan tekinte leányára.~– Minek vagy itt?
 8 IV |       szeretsz. Halila csodálkozva tekinte rá.~– Te nevetve gyilkolsz
 9 IV |             Ki ő?~Halila tétovázva tekinte Dalmára, szólni akart, de
10 IV |       annak karját.~Halila ijedten tekinte rá. A kimondott név fölébreszté
11 IV |           percig villámló haraggal tekinte a leányra, ki megsemmisülve
12 IV | megcsókolva kezét. Dalma szomorúan tekinte utánuk.~Míg lépteik hangzottak,
13 IV |             Dalma keserű bosszúval tekinte az emberre, ki őt legszentebb
14 IV |     csalhatatlan.~Elemér szomorúan tekinte Halilára, s megsajnálta
15 IV |            aggódni, s az ajtó felé tekinte.~– Jöjj. Látod, hogy én
16 IV |           az ég!~Kubláj megütközve tekinte a nő szemébe.~– Te engem
17 V  |         Élj sokáig.~Dalma keserűen tekinte a szónoknőre, ki oly szomorú
18 V  |           a harcba!~Dalma sóhajtva tekinte szét. Mindenütt örvendő
19 V  |       hangja.~A khagán megdöbbenve tekinte oda. Kubláj állt mellette,