Fezejet

 1 I  |            magas hegyeiről a világ mind a négy részeiben lakók azt
 2 I  |           a kétszázezer font vasat mind kardnak kovácsoltuk; de
 3 II |           ősz feje körül; ki előtt mind fölkeltek a királyi székeikben
 4 II |     vezérek, országnagyok és vének mind kitakarodtak a sátorból,
 5 II |    megszálljon. Itt lelkébe szállt mind a kettő, megszánva önfaját,
 6 II |        feláldozni magát az életet, mind csekélység ahhoz képest,
 7 II | feláldozása. Egy eldobott virág az mind, a túlvilági üdvhöz képest.~–
 8 II |          sírhalomra, s ott sírtunk mind a ketten, és az oly jólesett…
 9 III|           áldozának a természetnek mind a hét rendéből. A keserű
10 III|            aki körös-körül lakott, mind elpusztult már, vagy elszaladt
11 III|         szövőszékeimet, amik nálam mind nincsenek. Háromszázezer
12 III|            támadta meg. Elsüllyedt mind – a nép a vízbe fúlt – egyetlen
13 III|            a halmokat ellepték. Ez mind, mind csak álom? Tegnap
14 III|        halmokat ellepték. Ez mind, mind csak álom? Tegnap volt,
15 IV |      látogatták, az övét kikerülte mind. A dögvész az egész emberiség
16 IV |           Amit a követ mondott, az mind hazugság. Te nem vagy boldog,
17 IV |       választaná?~– Valóban, erről mind beszéltünk – szólt Elemér
18 IV |           azonban érzé, hogy szíve mind lassabban dobog. Vége közel
19 Uto|          És igaza lesz. Biz ez már mind bombaszt mai napság. De