Fezejet

 1 I  |        minden tengerparttól, melynek magas hegyeiről a világ mind a
 2 I  |            homlokát, hogy szinte oly magas volt gyalog, mint a tatár
 3 III|       szívembe a tőrt, hajítsatok le magas kőszikláról, csak e rettenetes
 4 III|              felé.~E pillanatban egy magas, délceg levente lépett a
 5 III|          Elemér.~Halila égből szállt magas lénynek tekinté a délceg,
 6 III|        ajkához szorítva.~– És most a magas ég legyen oltalmazód, jó
 7 III|             látszának visszatérni. – Magas király – szólt a hindu –
 8 III|             magasra emelve, mondá:~– Magas király! Én a csuvasz nép
 9 III|         bölcsességgel szóla:~– Uram, magas király! Nagyon sok rajtunk
10 III|      hivatalnok következett:~– Uram, magas király! – Nekünk tisztviselőknek
11 IV |        lépett, az egyik egy négy láb magas, zömök, hosszú bajuszú törpe
12 IV |             fickót?~Az óriás hét láb magas nyurga siheder volt, egy
13 IV | alázatossággal –, hogy te dicsőséged magas érzetében elfeledéd azon
14 IV |          szólt Kubláj –, boruljunk e magas úr lábaihoz, s könyörögjünk
15 IV |            Oh, atyám, segíts onnan a magas égből! Majd erőm hagy el,
16 IV |             aki szeret. Atyám! Ott a magas égben. Elégült vagy-e velem?”~
17 IV |                     A Tula szigetén, magas nyírfáktól árnyékozva állt
18 IV |              barna diófával kirakva, magas ereszeit cédrusfa oszlopok
19 V  |           fejedelmi kacagányt, s egy magas fatörzsre, mint trónra,