Fezejet

 1 III|     Kitől minden nép borzad, s kit minden rossz kútfejének
 2 III|        lesz teneked meghalnod, kit apja gyűlöl.~– Érzem, hogy
 3 III| megölnek, nem saját leányodat, kit térdeidtől hurcolnak el.~–
 4 III|        vagy bármely rabszolga, kit szépséged bája s halálkínaid
 5 III| tisztelni titkos magányunkban, kit annyiszor kerestem, midőn
 6 III|     tétova szót rebegni ahhoz, kit legelébb meglát… A mi hercegünk
 7 IV | megszökött. A másik egy férfi, kit „névtelen” bűnnel vádoltak.
 8 IV |        s ím, az napon a férfi, kit kerülnöm kelle, esküje ellenére
 9 IV |      összerendült őt meglátva, kit oly messze hitt, vére arcába
10 IV |    érzé, s a kedves gyermeket, kit elaléltában karjaival fogott
11 IV |    kell: e nő ama királyleány, kit nekem menyasszonyul hozának.~–
12 IV |      adok, ez üldözött angyal, kit csak te menthetsz meg ördögeitől,
13 IV |    neki gúnyolódva. – A leány, kit számomra menyasszonyul hoztál,
14 IV |     rajta szemeim, vezéremmel, kit még apja udvaránál megszeretett,
15 IV |         Kubláj megnémult, mint kit kővé változtattak.~      ~
16 IV | küszöbben megjelent ama férfi, kit a megölt hajós a szigetre
17 IV |     Mást? Nem tudtad meg, hogy kit?~– Álmaiban sokszor beszélt
18 IV |  tartom őt – suttogá Halila.~– Kit?~– Azt, akin bosszút akarok
19 V  | hidegen, sápadtan…~Dalma, mint kit a villám ütött meg, rogyott