Fezejet

 1 I  |         közé jönni, s mikor ott saját sokaságától nem bírt mozogni,
 2 I  |       Dzsingiszkánig. Leszorult saját határai közé, tért engedve
 3 II |    Fejedelmek egyike sem talált saját országában egy ép házat,
 4 II |        a mondatot, az ogur írás saját egyszerű betűivel, mik egymáson
 5 II |         ollyá tekintlek, mintha saját jobb felem volnál. Ezért
 6 II |      nagy, hogy elfeledd miatta saját boldogtalanságod. Tegyen
 7 II |       félelmetes ellensége van: saját maga… Ki ne húzzátok a kardot
 8 III|        Ez a te dolgod, Disabul. Saját népeddel magad parancsolsz,
 9 III|         bonc, mint hízik ő bele saját trónusomba, mikor kedvem
10 III|       melyik apa fogja idehozni saját gyermekét, hogy tégedet
11 III|        melyet így megölnek, nem saját leányodat, kit térdeidtől
12 III| szeretet által újra egyesülnek. Saját országnagyjai fogják őt
13 IV |      nagy, hogy elfeledd miatta saját boldogtalanságod!”~Ezzel
14 IV |         s ím, e sugárt királyom saját koronája ágaiból töré le,
15 IV |   képmásod testben és lélekben, saját másolatod asszonyi alakban?
16 IV |   számára zöldülnek, az útfélen saját maga számára is szedett
17 V  |      kardot, láncot önmaguknak.~Saját kezüktől elejtett vadállatok
18 V  |         jelentek meg a férfiak, saját kezük szőtte öltönyökben