Fezejet

 1 II | álomlátásban egy tündér szállott le hozzá, ki e szavakat mondá
 2 II |          lépcsőim a sírbarlangba le.~Ekkor a rhabonbánok közül
 3 II |      segíts, ha ingadozom; sújts le, ha elbukom.~A rhabonbánok
 4 III|          hogy ne nézhessetek rá! Le fogjátok-e ugatni a sasokat
 5 III|      szívembe a tőrt, hajítsatok le magas kőszikláról, csak
 6 III|   sértett szeméremérzettel hajtá le fejét.~– Mindenféle emberek! –
 7 III|          hogy napod még nem ment le végképp, s hogy én fel tudom
 8 III|    teremteni a puszta földből?~– Le tudom győzni az ellenséget
 9 III|         hogy három ölnyire estem le lovamról. Három oldalbordám
10 IV |  dárdáját.~– Kis öcsém! – kiálta le hozzá fitymálva. – Láttál-e
11 IV |      saját koronája ágaiból töré le, itt küldve általam számodra
12 IV |       Dalma, türelmetlenül lépve le trónjából. – Oh, atyám,
13 IV |      kérdező kezét magához vonta le.~– Öless rneg, oh, Dalma.
14 IV |  fenyegetőbb indulatokat olvasva le Dalma arcáról, kétségbeesve
15 IV |        fogott fel, borzadva tevé le nyugágya zsámolyára, félrefordítá
16 IV |          át tekintetében.~– Vágd le szakállodat, emír, s tipord
17 V  |     magad az ő rabszolgája. Tedd le fejedelmi pálcád.~– Fejedelmi
18 Uto|     végrehajtón keresztül, egész le a Schulrath-ig. Csak a cenzor