Fezejet

 1 II |        élet, a lélek útra készen állt már.~– Lelkem könnyebbül
 2 II |        szavamra.~Ekkor két gyula állt elő, két kivont kardot fejeik
 3 II |      esküt.~Dalma a két kard alá állt, fölemelt jobbjával érinté
 4 II | megindulj.~Elemér még mindig ott állt a sátor közepén, rajongó
 5 II |          visszafojtja.~Dalma ott állt merően, összefont karokkal,
 6 III|         lerongyolt öltönyű férfi állt meg a királyt körülálló
 7 III|   Disabul mint a villámütötte fa állt sötéten e rémhírre.~– Átok
 8 III|     király elé. A főmágusz eléje állt.~– Szűnj meg szavaiddal,
 9 III|       volt az éj, s most feketén állt ott a fényes napvilágban.~
10 IV |          hogy Elemér felrezzenve állt föl féltérdeltéből, s zavarodottan
11 IV |         Dalma összefont karokkal állt meg Halila előtt. A leány
12 IV |        leányra, ki megsemmisülve állt előtte, azután könnyekkel
13 IV |      magas nyírfáktól árnyékozva állt azon kis csendlak, melybe
14 IV |        suttogá Halila, de meg is állt, hogy magában bocsánatot
15 V  |          Bertezena idejében; így állt Dalma is közöttük, vállain
16 V  |          elő. Kis vezérök bátran állt a khagán elé, s elmondá
17 V  |  megdöbbenve tekinte oda. Kubláj állt mellette, trónjára könyökölve.~
18 V  |       zöld gallyakkal körültűzve állt a gyászravatal, mellette