Fezejet

 1 I  |     tatárnak, ki amint egyet vágott vele a levegőben, kiejtette azt
 2 I  |       fölött, s azzal úgy hasította vele ketté a tatárt, hogy fele
 3 I  |            bár örökké harcot viselt vele, soha sem bírta azt többé
 4 II |         fiamat, Dalmát, s hagyjatok vele magamra, míg ismét hívni
 5 III|            Dalmának hadizenetünket; vele semmi sem békít ki engem,
 6 III|    nyilaikat kilőtték, elborították vele a napot, s ha őrtüzeiket
 7 III| hadseregemet ette meg, jóllakhatott vele; hamarább ihatnék rá: mondjátok
 8 III|          országban élt, s megálltak vele a rémbálvány előtt.~Halavány
 9 III|    pillanatig nem tudá, mi történik vele, de midőn a főmágusz intésére
10 III|          felkarolták őt, s rohantak vele a bálvány felé.~E pillanatban
11 III|   megszabadítani.~– Szinte elkéstél vele.~– Vártam felszólításod
12 III|            fordult.~– Szelíden bánj vele – súgja az emír –, hogy
13 IV |         fejedelem érzett, feledteté vele a fájdalmat, melyet mint
14 IV |           hogy dicsőségedet megoszd vele, nem kívánja, hogy trónodra
15 IV |         hogy ily rögtön találkozzék vele.~– Ne még, ne még – inte
16 IV |           khagán maga szöktetett el vele? Hanem ő örömest ráállt
17 IV |         mely örömest halt volna meg vele együtt; de most apja vére