Fezejet

 1 II |              Csata, csata! Milyen szép lett volna meghalnom ott!
 2 II |          s utánuk belépett Dalma.~Szép, karcsú, daliás alak, a
 3 II |          fájdalom volt kifejezve, szép feje meghajlott az áldás
 4 II |           Szeressetek mindent, mi szép, nagy és dicső – és azt –
 5 III|       rabszolgák kellenek. Nektek szép nőitek vannak, az enyimek
 6 III|           szegletes fejűek, nekem szép rabnők kellenek. Nekem kardom
 7 III|          mindenem, mindenem. Ez a szép hadsereg; a válogatott páncélos
 8 III|         meg jól: az én leányom ő. Szép, nyájas és jó erkölcsű leány.
 9 III| Disabulnak, hogy vigyáznak reá.~– Szép hajadon – szólt Elemér,
10 III|   tréfából azt mondám neki: „Mily szép leány lett volna belőled,
11 III|       utasíthatja vissza. A leány szép, erényes és szelíd; királyi
12 IV |         leszállsz te onnan.~– Hát szép porontyom, hasra fekügyem-e,
13 IV |           a nősüléshez.~– A leány szép és ártatlan, hozzád ragaszkodik,
14 IV |       Szólj, érdemes-e ő kezedre? Szép, bátor és nemesszívű?~–
15 IV |           szeret valakit. A leány szép, őérte tért vissza parancsom
16 IV |   bágyadtan hanyatlik ülőhelyére, szép arca elhervadt, szemeiből