Fezejet

 1 II |       dicső volt meghalni honáért, neked dicsőbb volt érte élned.
 2 II |         csak élni. Ezt izeni Isten neked.~– Meghajtom fejemet – szól
 3 II |       elfogult kebellel.~– Úgy jaj neked, vagy jaj a hazának.~– Jaj
 4 II |          Áldásom reád. Adjon az ég neked vaskemény szívet, sűrű harcot,
 5 III|          gyűlölsz, és én nem adtam neked rá okot soha.~– Te nem.
 6 III|            menekvésre nyújtok utat neked. Ha a nép közül, mely itt
 7 IV | cserebogarat tűre szúrva?~– Könnyű neked lóhátról beszélni – válaszolt
 8 IV |            Nem igazi nevet mondtam neked. Én soha sem láttam őt,
 9 IV |          egyedül engemet. Esküszöm neked, hogy ő nem szeret engem,
10 IV |           tudta volna átültetni.~– Neked tudni kell: e nő ama királyleány,
11 IV |          Ah! Azt hiszed, hogy csak neked van szíved?~– Ne lett volna
12 IV |         egyre nem gondoltál. Hátha neked itt kell maradnod, míg én
13 V  |            ősz haját, szólt:~– Üdv neked, oh, Dalma, ki megtartád,
14 V  |    legifjabb vezér monda el:~– Üdv neked, oh, Dalma, ki népek urává
15 V  |         komoly arcú hölgyek.~– Üdv neked, oh, Dalma – szólt az első –,
16 V  |            rövid üdvözletét:~– Üdv neked, Dalma! – S magától utána