Fezejet

 1 I  |        ezt velünk készíttetik? – monda egyszer egy pihenő órában
 2 I  |    nevezgetett.~– Te ősz kutya – monda egy kiszemelt vénnek –,
 3 I  |          is bizonyítom előtted – monda Bertezena, fölemelve a nehéz
 4 II |          testem súlyosabb lesz – monda halk szóval az agg. – Adjátok
 5 II |        esküszöm, hogy úgy lesz – monda fölmagasulva, mint egy pálma
 6 II |            Dalma! Te reszketsz – monda Oldamúr, gyermeke kezét
 7 II |          minden emberérzelemtől, monda:~– Vezérek és országnagyok.
 8 III|       felkiáltást, s fejcsóválva monda: – Te azt nem tudhatod,
 9 III|      karokra. Áldjon meg az ég – monda Jagár, s a hindu követtel
10 III|        hurcolnak el.~– Jól van – monda Disabul. – Ne vádolj azzal,
11 III|         közülök.~– E kenyeret… – monda Disabul, s fogait csikorgatta,
12 III|    helyen.~– Rossz helyen van? – monda gúnyos részvéttel Disabul.~–
13 III|         se hallja tőlem senki –, monda a király, s leányához fordult.~–
14 IV |      Uram, erősítsd meg szíved – monda neki a rhabonbán – e nap
15 V  |         az utána legifjabb vezér monda el:~– Üdv neked, oh, Dalma,
16 V  | szónoknőre, ki oly szomorú gúnyt monda reá áldásképpen.~Hét fiatal