Fezejet

 1 II |        azzal elmélázott újra, s mintha lelke elmaradt volna az
 2 II |  haldokló apja ágyához húzódék, mintha védelmet keresne nála valami
 3 II |        erejét, ollyá tekintlek, mintha saját jobb felem volnál.
 4 II |   folyvást Dalma arcán függött, mintha valamit kérne tőle.~– Mire
 5 III|       ha őrtüzeiket meggyújták, mintha a föld tükrözte volna vissza
 6 III|       annak térdeit átkarolá, s mintha sejtené, amit még bizonyosan
 7 III|        arccal tekinte Elemérre, mintha ijeszteni akarná őt tekintetével.
 8 III| levegőben, megvakarva tarkóját, mintha nem jutna hirtelen eszébe,
 9 IV |     szegény az egész hazában, s mintha még a lelkeken is áldás
10 IV |     beléd szúrni, azt vedd úgy, mintha nem történt volna.~Eközben
11 IV |        kedvesedbe? Tekints úgy, mintha hölgytársad, barátnéd előtt
12 IV | szereted.~A lány szíve szorult, mintha vissza akarta volna fojtani
13 IV |       koronáját feltéve fejére, mintha e hideg ércövtől várná a
14 IV |    egykori jó barátom. Gondold, mintha most volna az, midőn egymásnak
15 IV |        félrefordítá tőle arcát, mintha félne tekintetével találkozni.
16 IV |     neki férje számára. Halila, mintha sejtené, hogy e fa lombjai