Fezejet

 1 II |       szükséged leend rá, hogy mindig szemeid előtt lássad. Még
 2 II |    ellenségük a sors: a villám mindig a legmagasabb bérceket sújtja.~–
 3 II | kívánod tőlem, hogy ott legyek mindig, ahol te nem vagy, mint
 4 II |    előtt megindulj.~Elemér még mindig ott állt a sátor közepén,
 5 II |  elhagyá a sátort; az őrszemek mindig távolabbról jövő kürthangja
 6 III|       nagy Disabul. Ebéd végén mindig abban gyönyörködöl, hogy
 7 III|   kedvemben vagyok.~Halila még mindig ott térdelt Elemér lábainál.
 8 IV |        az eltitkolt szenvedély mindig halványabbra festé azt,
 9 IV |      nap büntetésre virradt.~– Mindig csak a bűnösöket keresitek
10 IV |      az ogur népnél az asszony mindig egyenlő jogú volt a férfival.~–
11 IV |    kérdé szárazon Dalma.~– Még mindig ily haraggal nézesz reám?~
12 IV |   ábrándos, babonás fiú voltam mindig.~– Jól tudom, most is az
13 IV |       rejtett lak ajtai nappal mindig zárva voltak, csak midőn
14 IV |       csattant össze, a viadal mindig hevesebb lett. Az acélok
15 IV |   Elemértől hallott, s gyanúja mindig erősebb lett, hogy Dalma
16 V  |      könyökölve.~A gyászhangok mindig közelebb érkeztek, s nemsokára